Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila sebb értelemben vett társadalmi folyamatoknak nincsen etnikai jellege, az ezek mentén kialakult, alulról építkező kezdeményezések pedig méltán tekinthetők a civil szféra részének. Az ilyen típusú (magyar) civil szervezeteknek kettős integrálódást kell megvalósítaniuk: egyrészt lokális szinten, „befelé", és ilyen szempontból magukon viselhetik az etnikai jegyeket (főleg, ha olyan helységben működnek, amelyben zömében magyarok élnek), másrészt „kifelé”, regionális, vagy országos szinten is integrálódniuk kell, mert csak így juthatnak hozzá a különböző (anyagi és információs) forrásokhoz. A civil társadalomról szóló militáns diskurzus lebontására, újragondolására való serkentés céljából jelentették meg ebben a Korunk-számban Michael Walzer egyik könyvének néhány részletét (Walzer, 1995). A szerző érvelésében kifejti, hogy az állam és a civil társadalom viszonyát át kell értelmezni, de nem föltétlenül úgy, ahogy azt az egykori disszidensírók tették. Az állam a civil társadalomnak nem ellensége, hiszen „amennyiben a civil társadalom magára marad, egyenlőtlen hatalmi viszonyokat termel ki, amelye két csak az állam képes kiegyensúlyozni, kiegyenlíteni". Másképp szólva, a civil társadalomnak szüksége van az állam szolgálataira, és ez méginkább megmutatkozik a globalizálódás feltételei közepette (pl. az államközi szerződések elősegíthetik a multinacionális cégek ésszerű korlátok közé szorítását, a környezeti katasztrófák megelőzését, és ezeket a célokat bizonyos civil szerveződések is magukénak érzik, tehát az állam és civil társadalom egymásra van utalva). Walzer szerint a civil társadalom aktív és elkötelezett polgárokra épül, „akik az állam, a gazdaság, a nemzet vagy akár a vallásos gyülekezet, a szomszédság, a család ügyeinek intézéséből veszik ki részük". Közép-Kelet-Európában szerinte három feltétel mellett lehet sikeres a civil társadalom programja: 1. az állam decentralizálása: 2. a gazdaság társadalmasítása és 3. a nacionalizmus megszelídítése a történeti identitás plurálissá tétele érdekében. A civil társadalom - zárja tanulmányát a szerző - újfajta érzékenységet feltételez a „lokális, a sajátságos, a véletlenszerű iránt, és annak felismerését végső soron, hogy az élet minősége a részleteken múlik". Felfoghatjuk úgy is, hogy éppen e lokális, a sajátságos megragadására tett kísérletet néhány szociológus a lapban 110
