Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban... (Horváth-Deák-Sala, 1995). Ismereteink szerint ők próbálták meg először feltérképezni kérdőíves módszerrel a kilencvenes évek első felében intézményesült romániai magyar civil szférát. E kutatással (és a Korunkban közzétett beszámolóval) a civil társadalomról szóló diskurzus újabb dimenziót nyert. A civil társadalom intézményekben való megtestesülése már nemcsak filozófiai spekulációk tárgya, hanem szervezetszociológiai kutatás témája is lett. A korábbi pátoszt kikezdte a szakmai, számokba zárt hűvösség. Horváth és Deák-Sala adatai szerint a romániai magyar civil szervezetek tevékenységi terület szerinti lebontásában a kulturális és vallási intézmények több mint 50 százalékot tesznek ki. 1995 környékén a romániai magyarok szervezetalapítási kedve azonban már alacsonyabb az évtized első éveihez képest, a csökkenő tendencia pedig éppen a kultúra, vallás és oktatás területein a legszembetűnőbb. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy 1989 után a civil szféra elsősorban a szimbolikus, a kisebbségi léthez szorosan kapcsolódó dimenziót erősítette meg, ez pedig egyrészt a korábbi évtizedek megtorló politikájára adott válaszként értelmezhető, és nyilván összhangban volt az 1989 végén létrejött érdekképviseleti szervezet meghirdetett programjával is. Ezek után nem meglepő, hogy „az RMDSZ- politikusok jelentős arányban vállalnak vezető szerepet a civil szféra szervezeteinek vezetőségében, vagy támogatják a különböző szervezetek működését" (Horváth-Deák-Sala, 1995: 44). A szervezetek hazai (romániai) adományozóinak és támogatóinak listáján azonban az RMDSZ az utolsó előtti helyen szerepel. E látszólag ellentmondó megállapítást, úgy gondoljuk, az RMDSZ és a civil szervezetek közötti személyi szintű összefonódások oldják fel. Az érdekképviseleti szervezet nem támogatja anyagilag a civil intézményeket, de azokban mégis jelen van, mintha egyfajta ellenőrző tevékenységet fejtene ki. Ez egyrészt a civil szféra kisajátításának szándékára utal, másrészt pedig az RMDSZ- en belül elfoglalt pozícióból származó kapcsolati tőkének „civil tőkévé" való konvertálását jelentheti. A kapcsolathálók bonyolultságára utal továbbá, hogy a civil szervezeteket külföldi adományok tartják el (a szerzők adatai szerint az 1995-ös összjövedelem mintegy 71 százaléka származik innen), ezen belül pedig Magyarország messzemenőleg a legelső. Ez már sejteti, hogy a politikai (kapcsolati) tőke ci-111
