Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila sajtó - mindez egy-egy része a civil társadalom (újra) kiépítésének, és ez az a kritérium, amelynek alapján megítélhető, hogy mi jó és mi rossz az országnak". A magyar nyelvű sajtóban talán itt találkozhatunk először a civil társadalom egyfajta operacionalizált meghatározásával. Míg a kilencvenes évek legelején a civil társadalom fogalma egyféleképpen ideáltipikus normaként és politikai jelszóként jelent meg, az évtized közepe felé közeledve a fogalom egyre inkább „lebontva”, a konkrétumok szintjén kifejtve bukkan fel. Oprescu azonban nemcsak egy ilyen definíciót adott, hanem ismertette azokat a tényezőket is, amelyek szerinte megakadályozzák a romániai civil társadalom újraépítését. Ezek a következők: a továbbélő centralizmus, a túlzott iparosítás, a mezőgazdaság jellege, a pénzügyi és adórendszer, a bürokrácia, a monopóliumrendszer, a román (állami juttatásokra épülő) értelmiségi mentalitás, Besszarábia esetleges egyesülése Romániával, nemzetközi tényezők (pl. általános recesszió). Romániának ezek szerint nem egy olyan „atyuskára” van szüksége, aki megszabadítja az embereket döntéseinek terhétől és felelősségétől, hanem stratégiailag végiggondolt cselekvésekre, a civil társadalom kiépítésére. Ebben az összefüggésben, állítja a szerző, a magyar kisebbség autonómiatörekvései korántsem veszélyeztetik Romániát, sőt, az ilyen típusú gazdasági régiók, még ha kezdetben etnikai jelleggel is rendelkeznének, jótékony hatásúak lehetnének. A magyarul is megjelent román szerzők írásaiban tetten érhetünk egyfajta civil társadalomra vonatkozó román paradoxont: a civil társadalom szükséges, reménykeltő dimenzió, de romániai megvalósítása pusztán csak illúzió. Ezért a civil társadalom kialakítása értelmiségi jellegűvé vált, hiszen ez az egyetlen réteg, amelyik felismerte szükségét, illetve e felismerés propagálásában is szerepet vállalt. A civil társadalommal szembeni kételyek a magyar nyelvű írások zömén is végighúzódnak. A Korunk 1992/9-es tematikus számának címe: Civil társadalom Romániában. A civil társadalomról a folyóiratban olvashatunk két nemzetközileg elismert szerzőtől (Arató és Seligman), de olvashatunk két „bennszülött” írást is. Az egyik szerzője Liviu Mátéi, aki rövid cikkében, a bányászjárásokat szem előtt tartva, így töpreng: „Feltevődhet a kérdés: létezik-e ma Romániában civil társadalom? És a válasz talán a nem lehet106
