Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)

A demokratikus választási rendszer alapjai

A demokratikus választási rendszerek alapjai

A magyar parlamentnek (Országgyűlés) 386 tagja van. Megválasztásukra a választójogi törvény a következő eljárást határozza meg:

176 képviselőt egymandátumos (egyéni) választókerületekben választanak kétfordulós rendszerrel. Az első fordulóban mandátumot a szavazatok túlnyomó többségét elért képviselő szerez (abszolút többségi rendszer), de csak akkor, ha a választásokon az adott szavazókerület választójogosultjainak több mint a fele vett részt.

Amennyiben a választások első fordulójában a lakosság túlnyomó többsége részt vett, de senki sem szerezte meg a szavazatok többségét, a forduló érvényes, és a második fordulóba azok a jelöltek jutnak, akik az első fordulóban legkevesebb 15% szavazatot kaptak; ha nincs három ilyen, akkora három legtöbb szavazatot kapott jelölt. A második fordulóban a mandátumot az a jelölt szerzi meg, aki a legtöbb szavazatot kapta (relatív többségi rendszer), akkor, ha a választásokon a választójogosultak legalább egynegyede részt vett.

Ha az első fordulóban nem vett részt a választók túlnyomó többsége, a fordulót érvénytelennek minősítik, és a második forduló változatlanul zajlik, de a mandátum megszerzésére elegendő a szavazatok relatív többsége és a választók egynegyedének részvétele. Amennyiben a választások mindkét fordulója érvénytelen, pótlólagos választásokat kell kiírni.

Összességében 152 képviselőt a regionális (megyei) pártlistákon választanak. Ezen felül a pártok országos listát is állíthatnak, az 58 ún. kiigazító mandátumért vetekedve. Az egyéni és megyei (fővárosi) pártlisták állításának összefüggéseit a 2.2.3. rész79