Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán helyek számát a pótlólagos mandátumok számával növelik. A háború utáni időszakban a szövetségi gyűlésbe való választások alkalmával, négy kivételével (1965, 1969, 1972 és 1976), minden esetben létrehoztak pótlólagos mandátumokat, számuk egytől ötig terjedt. A német rendszer további különlegessége, hogy mandátumot csak az a párt szerez, amely elnyeri a választók második szavazatainak 5%-át (tehát a pártlistákról való választásból); ez azonban nem érvényes, ha valamely párt legalább három mandátumot szerez az egymandátumos körzetekben. Ilyen esetben az arányos rész százalékát is számítják. Ha a párt nem szerez legalább három egyéni mandátumot, csak mondjuk egyet, ezt, természetesen, megtarthatja - az egyéni választókörzetekben szerzett mandátumokat ugyanis nem lehet elvenni. 2.3.6.4. A magyar modell - vegyes választási rendszer A magyar modell besorolása sok politológusnak okoz gondot. Valóban: a magyar rendszer úgyszólván mindennek, ami más országokban egymagában létezik, az ötvözése - a relatív és abszolút többségi rendszernek, a területi és országos pártlistának, az egyéni választókerületek és területi pártlisták maradék szavazatai alapján történő kiigazításnak. Összetettsége, amely az 1989-es kerékasztal-tárgyalások kompromisszumainak eredménye, már nemegyszer változtatások kezdeményezésére ösztökélt. Eddig azonban még nem jött létre politikai konszenzus alapvető megváltoztatására. 78
