Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai a 30,8% -kai a konzervatívok javára, 1997-ben viszont 44,4% szemben a 31,4%-kal a munkáspárt javára. A mandátumok közötti különbség ennek ellenére 1987-ben sokkal kisebb volt (376:229), mint 1997-ben (419:165, ami tulajdonképpen elsöprő győzelmet jelent). Nagy-Britanniában ma a választási rendszer valamely arányos típusára való áttérésével foglalkoznak. 2.3.6.2. A francia modell A francia modell kétfordulós többségi rendszer egymandátumos körzetekben. Sajátossága azonban, hogy a második fordulóba - amennyiben az elsőben egy jelölt sem kapott abszolút többségű szavazatot - nemcsak az első kettő, hanem minden olyan jelölt bekerül, aki az adott körzetben leadott szavazatoknak legalább 12,5%-át megkapta. Ugyanakkor az első fordulóban a győztes jelöltnek, amellett, hogy 50%+1 szavazatot kapott, meg kell szereznie a regisztrált választók legkevesebb 25%-ának szavazatát is. A második forduló lebonyolításának szabályai ezután megegyeznek a relatív többségi rendszer szabályaival, vagyis a legtöbb szavazatot kapott jelölt győz. A francia választások sajátossága a választókörzetek nagysága. Kialakításuk még a múlt század erős hagyományaihoz kötődik, amikor a választási geometria a liberális város és konzervatív vidék közötti „egyensúly" megteremtésének eszköze volt. Még a két háború közti időszakban is hatszoros (!) volt a különbség az egyes választókörzetek választóinak száma között. A 80-as években azonban jelentős kiigazításra került sor, azt követően, hogy egy rövid közjáték után- 1984-től 1988-ig arányos rendszer 75
