Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán szerint választottak a franciák -1988-ban visszatértek a hagyományos rendszerhez, de új választási körzetek alapján. Azonban még ma is vannak körzetek, amelyek nagysága között háromszoros eltérés van. A francia kétfordulós többségi rendszer azt hivatott szolgálni, hogy jobban tükrözzék a pártok közti arányokat és a választók akaratát. A két utolsó választás alkalmával azonban mégis óriási majorizációs effektusra került sor: 1993-ban 577 helyből a jobboldali pártok 460-at szereztek meg (sok hírmagyarázó akkor az európai szocializmus végleges megszűnéséről beszélt); azonban 1997 tavaszán, a Chirac elnök által szerencsétlenül előrehozott választások alkalmával, fordult a helyzet, és a jobboldali erők teljesen kiszorultak. Nyilvánvalóan éppen ez az egyik előnye az említett rendszernek egy olyan gazdag politikai kultúrával rendelkező államban, mint Franciaország - meglehetősen stabil kormányt biztosít, de amellett nem vezet az ellenzék megszűnéséhez és esélyt ad számára a következő választások idejére. 2.3.6.3. A német modell - személyiségelvű arányos rendszer A német modellt gyakran vegyesnek tekintik, ami igaz is, azonban a pártok szempontjából egyértelműen arányos. A választóknak a szavazólapon két szavazatuk van; az egyikkel az egymandátumos választókörzetjelöltjét választják - ily módon választják a Szövetségi Gyűlés (Bundestag - parlamenti képviselőház) helyeinek felét; a másik szavazattal a zárt pártlistákról választanak. Sajátossága, hogy az egyes pártok jelöltjeinek összlétszámát csak a második szavazatok százalékará76
