Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán A választási koalíciók létrehozása törvény által biztosított minden újonnan alakult kelet-európai demokráciában, Latin-Amerika országaiban és Izraelben. Tény, hogy sok, már berendezkedett nyugati demokrácia nem ismeri a választási koalíció rendszerét. Azokban az országokban azonban, ahol jelentős politikai változások mennek végbe, éppen a koalíciók létrehozásának lehetősége segíti elő a politikai színtér kikristályosodását és a polgárok különböző csoportjainak politikai érdekeit képviselő adekvát reprezentáció kialakítását. Ezért olyan országban, ahol nincs kiépítve a politikai és pártrendszer, a koalíciók tényleges vagy rejtett tiltásának (például teljesíthetetlen feltételek szabásával) romboló hatása lehet. 2.2.8. A mandátumok elosztása A mandátumok elosztásának szabályozása mindenekelőtt az arányos választási rendszerekben jelent problémát. A többségi választási rendszerben - főleg ha egymandátumos választókörzetekről van szó - a mandátumok elosztásának szabályai módfelett egyszerűek: a mandátumot az a jelölt kapja, aki az adott választókörzetben a legtöbb szavazatot kapta, függetlenül attól, hogy egyetlen szavazattal nyert, vagy a körzetben leadott összes szavazat 90%-át kapta. Az arányos rendszerben a mandátumokat a pártok a rájuk leadott szavazatok arányában nyerik el. Ilyen osztással azonban sosem kapunk egész számot, ezért meg kell határozni a töredék szavazatok és a maradék mandátumok elosztásának szabályait. A maradék mandátumok elosztásának leghasználtabb szabályai a következők: Hare módszere és 48
