Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai Niemeyer módszere (mindkettő egyforma eredményhez vezet), a Hagenbach-Bischoff-módszer, a Droopféle kvóta módszerre (a Hagenbach-Bischoff-módszer némileg módosított változata) és a d’Hondt-módszer. További módszer a relatíve legnagyobb maradék módszere (a Hare-módszer módosított változata), Imperiáli módszere (a Hagenbach-Bischoff-módszer módosított változata) és a Saint-Lagué-módszer (a d’Hondt-módszer módosított változata). A mandátumok elosztásának Hare-módszerét az első és a háború utáni CSSZK képviselőházi választásainak alkalmával használták. A (Hagenbach- Bischoff-módszert viszont az 1989 utáni választásoknál használták a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésébe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba), valamint az első CSSZK-ban a mandátumok elosztásának második szavazatszámlálása során. A d’Hondt-módszer leginkább a német szövetségi gyűlésbe történő választásoknál volt használatos 1987-ig (némely tartományi gyűlésbe való választásnál még ma is alkalmazzák). A mandátumok elosztási módszerének meghatározása nem csupán formális dolog. Az egyes módszerek ugyanis rendszerint eltérő (habár nem lényegesen eltérő) eredményekhez vezetnek. Általában érvényes, hogy minél nagyobb a választókerület, ahol ezt vagy azt a módszert használják (ill. minél több szavazatra alkalmazzák), az eredmény annál pontosabban megközelíti az egyes politikai pártok erejének százalékarányát. Legegyszerűbben e három módszert egy konkrét (fiktív) esettel magyarázhatjuk meg (woyke-steffens 1990, 34-37). 49
