Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai lehet. A jelenleg érvényben levő szlovákiai választójogi törvény szerint a választási bizottságok a választásokon induló politikai pártok és mozgalmak által delegált képviselőkből állnak, a bizottság elnökét a delegált tagok saját körükből választják. Ez a modell a két világháború közti Csehszlovákia törvényei és az 1946-os választójogi törvény mintájára készült. A reális szocializmus éveiben a választási szervek tagjait az állami szervek nevezték ki - ezt a jogi helyzetet közvetlenül a „győzelmes” február után érvénybe lépett 75/1948 Tt. számú és az ezt követő törvény rögzítette, és egészen 1990 tavaszáig tartott, amikor is elfogadták a már említett demokratikus törvényt. A csak a pártok által delegált tagokból álló választási bizottságok (kiegészítve a statisztikai hivatal és a belügyminisztérium kinevezett képviselőjével) modellje nem általánosan érvényes az európai államokban - Csehszlovákiában és Szlovákiában azonban bevált. A jelenlegi magyar választójogi törvény ebben a kérdésben is lényegesen bonyolultabb és részletesebb. Az alapvető különbség, hogy a választási bizottságok tagjainak egy részét választják, nem delegálják. Helyi szinten a titkárt, két tagot és egy póttagot a községi képviselő-testület választ, a további tagokat már az adott kerületben jelöltet állító pártok (vagy független jelöltek) bízzák meg. A községi képviseletnek a községi jegyző adja a javaslatot, akinek figyelembe kell vennie a politikai pártok ajánlását. Az egyéni választókerületek és a területi választókerületek szintjén a titkárt és a bizottság két tagját a megyei közgyűlés választja (a regionális önkormányzat szerve), a további tagokat a politikai pártok, ill. a független jelöltek bízzák meg. Hasonló a helyzet országos szinten is -41
