Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai éljen vissza, és ne változtassa meg drasztikusan a választójogi törvényt, tisztességtelen előnyhözjuttatva így saját magát. (A szlovák választójogi törvény lehetséges forgatókönyveit e tanulmány végén ismertetjük.) 1.6. A demokratikus választójog fejlődésének rövid történelmi áttekintése Parlamenti választásokról a mai értelemben csak azóta beszélhetünk, amióta a törvényhozó testület létrehozásánál győzedelmeskedett a népképviseleti elv, tehát a 18. század végi francia forradalom óta. Bár előtte már hosszabb ideje létezett az ún. alkotmányos monarchia részeként parlament, ezt nem a népképviseleti elv alapján, hanem rendi és öröklődési alapon hozták létre. Az állam hatalmi szerveinek megalkotásánál éppen a választójog általánossága és egyenlősége a népképviseleti elv lényege, mert kimondja, hogy mindenkinek egyenlő joga van részt venni a közügyek irányításában és választott képviselői által befolyásolni a politikai döntéseket. Annak ellenére, hogy a 19. században sok európai országban már a népképviseleti elv szerint folytak le a választások, általánosakká a mai értelemben csak az első világháború után váltak, és sok országban csak a második világháború után. Azelőtt a választójogot sokféle cenzus korlátozta. Először is a nemek cenzusa: a nőknek vagy egyáltalán nem volt szavazati joguk, vagy más feltételek vonatkoztak rájuk, mint a férfiakra (például magasabb korhatár stb.). A nők ebből a szempontból a demokrácia szülőhazájában -Angliában-csak 1918 után lettek egyenjogúak, Franciaországban és Olaszországban 1948-ban, 25
