Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)

A demokratikus választási rendszer alapjai

Petőcz Kálmán Ausztráliában 1967-ben és Svájcban, ahogy már em­lítettük, csak 1971-ben. Alkalmazták továbbá a vagyoni, életkori, műveltségi, faji és nemzetiségi korlátozás cenzusát. Eredetileg a cen­zus mindenekelőtt a vagyoni helyzethez kötődött (a cen­zus kifejezés is eredetileg vagyon- és adóbecslést jelen­tett). A cenzusokat később megszüntették vagy mérsé­kelték, úgyhogy míg 1832-ben Angliában a lakosság­nak csak a 7 %-a választott, 1918-ban már a 74 %-a. Magyarországon a képviseleti elv, ill. a nép szuve­renitása szellemében az 1848:V. te. teremtette meg a választójog új alapjait. Ez a törvény természetesen nem lépte túl az akkori kor kereteit, nem adott általá­nos választójogot, mivel a nőkre, a vagyontalanokra és a gazdai hatalom alatt állókra nem terjesztette ki a választójogosultágot. A választási reformok Magyar­­országon továbbra is nagyon lassan haladtak; válasz­tójoga még a század végén is csak a lakosság 5- 7 %-ának volt, ráadásul vidéken nyilvánosak voltak a választások - a szavazó a tisztviselőkből álló bizott­ság előtt volt köteles kijelenteni, kire adja voksát. Meghatározó változást az 1913:XIV. te. sem jelentett, annak ellenére, hogy a nyilvánosság egyre inkább követelte az általános választójogot. Ezzel a tör­vénnyel ismét csak a lakosság 8,6 %-a jutott szava­zati joghoz. A nem magyar történetírás általában a monarchiabeli Magyarország választójogi rendelke­zései negatívumai közé sorolja a nemzetiségi alapon történő diszkriminációt. Az alábbi táblázat megmutat­ja, hogy ez a kifogás nem állja meg teljesen a helyét. Igaz, hogy a magyar anyanyelvűeknél a választásra jogosultak aránya nagyobb, mint az összlakosság­ból való részesedésük, a különbség azonban nem 26

Next

/
Thumbnails
Contents