Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat

292 Lanstyák István 3. Bázisnyelvnek korábban azt a nyelvet neveztem, amely a megnyilatkozás nyelvtani viszonyait meghatározza (1. Lanstyák 2000a: 158, 2000b: 3, 2002a: 91; Lanstyák-Szabómi­­hály 2005: 66; stb.). Amint azonban dolgoza­tom 3. fejezetéből ki fog derülni, ez a megha­tározás nem alkalmazható az egyik, a szlovák­domináns kétnyelvűek által gyakran alkal­mazott kódváltástípusra, az ún. V típusú kód­váltásra. Ezért a bázisnyelvet tágabban kell ér­telmezni, azon nyelvként, amely a legalább egy megnyilatkozásnyi két- vagy többnyelvű dis­kurzusrészletben szerkezetileg és/vagy meny­­nyiségileg domináns. Ezzel szemben a ven­dégnyelv az a nyelv, melynek elemei (szó, szókapcsolat, szószerkezet formájában) alkal­milag vagy rendszeresen felbukkannak a bázis­nyelvi megnyilatkozásokban. A bázisnyelvi megnyilatkozásokban megjelenő vendégnyelvi elemet vagy elemek sorozatát vendégnyel­vi betétnek nevezzük. A bázisnyelv szerkezeti dominanci­áján azt a tényt értjük, hogy a bázisnyelv meghatározza a megnyilatkozás egészének vagy jelentős részének nyelvtani viszonyait. Ez a legegyértelműbben abban mutatkozik meg érzékelhető módon, hogy a vendégnyelvből származó betétek - ha szükséges - bázisnyelvi toldalékokat kapnak, de más jelei is lehetnek a bázisnyelv nyelvtani dominanciájának, például abban az esetben, ha a két nyelv szórendi sza­bályai az érintett diskurzusrészletben más-más szórendet követelnek meg, a bázisnyelv nyelv­tani dominanciájára utalhat, ha a mondat szó­rendje a bázisnyelv szórendi szabályait követi. A bázisnyelv mennyiségi dominanciá­ján azt kell érteni, hogy a bázisnyelvből szár­mazó szekvenciák az érintett megnyilatkozá­sokban nagyobb számban fordulnak elő, mint a vendégnyelvből származó szekvenciák. 4. A bázisnyelv, illetve a vendégnyelv fogalmá­tól meg kell különböztetni a diskurzus elsődle­ges, illetve másodlagos, harmadlagos nyelvé­nek fogalmát. A diskurzus elsődleges nyelvének azt a nyelvet nevezzük, amely a két- vagy többnyelvű diskurzus jelöletlen - azaz „normális”, feltűnést nem keltő, magyará­zatra nem szoruló - kódja (nyelve); ehhez vi­szonyítva értelmezhetőek a váltások és a visz­­szaváltások. A diskurzus elsődleges nyelve az adott két- vagy többnyelvű diskurzusban rend­szerint mennyiségileg és gyakran szerkezetileg is domináns. A másik nyelvet, azaz azt a nyel­vet, melynek szekvenciái (rendszeresen) meg­jelennek az elsődleges nyelven folyó diskur­zusban, a diskurzus másodlagos nyel­vének nevezzük. A diskurzusban (ritkábban) egy harmadik nyelv elemei is megjelenhetnek; ebben az esetben a diskurzus harmadla­gos nyelvéről beszélünk.10 A diskurzus elsődleges nyelvének meny­­nyiségi dominanciája azt jelenti, hogy a diskurzusban elhangzó szekvenciák többsége a diskurzus elsődleges nyelvéből származik; a szerkezeti dominancia pedig azt, hogy a más nyelvű szekvenciák nyelvtanilag gyak - rabban integrálódnak a diskurzus elsődleges nyelvébe, mint fordítva. Ezt a helyzetet a beszélők - és az elemző is - úgy észlelik, hogy a résztvevők X nyelven beszélnek, még ha tudatában vannak is annak, hogy időről időre vagy akár rendszeresen is Y, illetve Z nyelvhez folyamodnak. (A diskurzus elsődleges és má­sodlagos nyelvének részletesebb jellemzésére 1. Lanstyák 2005b. Vő. még Kovács 2001: 64.) 10. A diskurzus harmadlagos nyelvének megjelenése egyébként nem olyan ritka, mint gondolnánk. A Gramma Nyelvi Irodában található adatbázisban több olyan felvétel van, amely magyarul gyöngén beszélő emberekkel készült. A dis­kurzus elsődleges nyelve ezekben a magyar - ez a terepmunkás kérése volt, amelynek az adatközlők igyekeztek ele­get tenni -, ugyanakkor a szlovák nyelvű vendégnyelvi betéteken kívül eléggé rendszeresen előfordulnak benne angol, német vagy más nyelvű elemek is, többek között azért, mert a beszélőket az a szokatlan helyzet, hogy magyarul - azaz idegen nyelven - kell beszélniük, arra késztette, hogy miközben keresik az éppen eszükbe nem jutó vagy nem is ismert szót, kifejezést, nyelvtani formát, az általuk általában használt idegen nyelvre váltsanak.

Next

/
Thumbnails
Contents