Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai... 293 5. Azokat a diskurzusokat, amelyekben az előző pontban mondottak értelmében megkülönböztethető a diskurzus elsődleges és másodlagos nyelve, s esetleg a diskurzus harmadlagos nyelve is, melyeknek fő jellemzője az, hogy a két nyelv közül az egyik mennyiségileg domináns, kiegyensúlyozatlan kétnyelvű diskurzusoknak nevezhetjük. Az ilyen diskurzusban megjelenő nyelvek egyikéről a beszélők úgy érzik, hogy azon folyik a beszél - getés, még akkor is, ha néha más nyelvet vagy nyelveket is használnak. Az eddig legtöbbet vizsgált magyar-szlovák, illetve szlovák-magyar kétnyelvű diskurzusok döntő többsége ehhez a típushoz tartozik. Léteznek azonban olyan diskurzusok is, amelyekben nem nagyon lehet elsődleges és másodlagos nyelvről beszélni, mert a két nyelv körülbelül azonos arányban vesz részt a diskurzus felépítésében; az ilyen típusú kétnyelvű diskurzusokat kiegyensúlyozott kétnyelvű diskurzusoknak lehet nevezni. Az ilyen kétnyelvű diskurzusokban tapasztalt kódváltást, a bázisváltogatást a mindkét nyelvet magas szinten birtokló, mindkettővel azonosuló beszélők egymás közötti kommunikációjából ismerjük (1. Husárik[ová] 2003, 2005). 6. Domináns kétnyelvűnek általában azt a beszélőt szokták tartani, aki az egyik nyelvet jobban beszéli, mint a másikat; ennek megfelelően kiegyensúlyozott (balansz) kétnyelvűnek azt a beszélőt tekintik, aki mindkét nyelvét nagyjából egyforma - méghozzá egyformán magas - szinten beszéli. Ez a meghatározás azonban társasnyelvészeti szempont - ból túlzottan leegyszerűsítő. Amikor azt mondjuk, hogy a domináns kétnyelvű az egyik nyelvét jobban beszéli a másiknál, a kiegyensúlyozott kétnyelvű pedig mindkettőt nagyjából ugyanazon a (magas) szinten beszéli, „nyelven” főként a mindennapi beszélt nyelv regisztereit értjük.11 Ha a beszélő ezeket nagyjából egyforma szinten birtokolja mindkét nyelvben, akkor abban a nyelvben tekinthető domináns - nak, amelyben különféle stílusváltozatokat és szakregisztereket is ismer. Ha mindkettőben ismer ilyeneket, akkor abban a nyelvben kell őt dominánsnak tekinteni, amelyben jobban ismeri őket, illetve többet ismer belőlük. Ebből következően pedig kiegyensúlyozott kétnyelvű az a beszélő, aki a két nyelvet, főként annak mindennapi beszélt nyelvi regisztereit nagyjából ugyanazon a (magas) szinten beszéli, 5 ugyan - akkor a két nyelvben nagyjából ugyanannyi regisztert és stílusváltozatot ismer (ha nem is ugyanazokat). 7. Dolgozatomban, amint föntebb említettem, a kódváltás egyes nyelvtani típusait aszerint különítem el, hogy a két különböző nyelvből származó szekvenciák milyen módon épülnek egy - be egyetlen (kétnyelvű) diskurzussá. Mivel a tárgyalt esetekben az egyik nyelv - esetünkben a magyar - szerkezeti vagy legalább mennyiségi szempontból a diskurzus domináns nyelve, a folyamatra mint „beépülésre” vagy „integrációra” utalok. Beépülésen vagy integráció n tehát ebben az írásomban azt a folyamatot értem, melynek során egy nyelv — esetünkben a szlovák nyelv - elemei részévé válnak egy jelentéstani lag koherens magyar-szlovák kétnyelvű diskurzusnak, illetve diskurzusrészletnek; az érintett diskurzusrészlet a legtöbb eset-11. Regisztereknek az egyazon beszélő által különféle beszédhelyzetekben, különféle célokra használt nyelvváltozatokat nevezzük (például szaknyelvek, formális-informális stílusváltozatok, írott nyelv-beszélt nyelv). A regiszterekkel ilyen értelemben a dialektusok állnak szemben, amelyek a beszélők egyes földrajzi és társadalmi csoportjaira jellemző nyelvváltozatok (nyelvjárások, szociolektusok, etnolektusok stb.). A regiszterek egy részének hagyományos magyar megnevezése, a „csoportnyelvek” arra utal, hogy ezeket meghatározott beszélői csoportok tagjaiként és tagjaihoz szólva használjuk (például valamely szakma vagy hobbi művelőiként és művelőihez). Ám az így felfogott csoportnyelveken kívül a regiszterekhez tartoznak a beszédhelyzet formalitása alapján elkülönülő ún. stílusváltozatok is. (A csoportnyelvek használata alkalomszerű, míg a regiszterek használata szükségszerű: mindig valamilyen regiszterben beszélünk.)
