Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői 77 is, melyben a szlovák iskolába járó középiskolások többszörösen nagyobb mértékben használták a számos jelző után a többes számú helyeken főnevet, mint a másik két csoport diákjai, a magyar tannyelvű iskolába járó szlovákiai magyar diákok, ill. egynyelvű magyarországi diákok (Lanstyák-Szabómihály 1997: 84).30 3.4.5. A kötelező másodnyelvi kategóriák miatti redundancia A kétnyelvűség hatása nemcsak a beszélők első nyelvében meglévő, de a másodikból hiányzó elemek elhagyásában nyilvánulhat meg, hanem annak ellenkezőjében is, az első nyelvben testes morfémával nem vagy ritkábban jelölt kategóriák nagyobb arányú jelölésében a másodnyelv hatására. A jelenség egyik jellegzetes példáját a női foglalkozásnevek esetében jelentkező ún. feminizálás képviseli. Bár egyes, eleve nőkhöz kötődő foglalkozásnevek az MM-ben is mindig -nő utótagot kapnak (pl. mosónő, óvónő, varrónő), mások - főként, ha a beszédhelyzetből vagy a szövegösszefüggésből világos, hogy nőről van szó - rendszerint generikus (azaz -nő utótag nélküli) formájukban használatosak (pl. kalauz, sportoló, egyetemi hallgató, tolvaj), s vannak köztes esetek is, amikor mindkét forma egyaránt természetes (pl. Marika énekes, színész, fodrász ~ Marika énekesnő, színésznő, fodrásznő). Ezzel szemben az SS-ben - amely három nyelvtani nemet különböztet meg - a nemre való utalás kötelező, s ez a tény befolyásolja a -nő utó tagú formák előfordulási gyakoriságát az SM-ben. A -nő utótagú fonnák nagyobb gyakoriságát az SM-ben az MM-hez viszonyítva több empirikus kutatásban is sikerült egyértelműen kimutatnunk (1. Lanstyák-Szabómihály 1997: 71-74, Lanstyák 2000a: 221-223).31 A másodnyelvi kötelező kategóriák miatti redundancia másik vizsgált esetét a szemé - lyes névmási tárgy gyakoribb kitétele képviseli (pl. látsz : látsz engem, látlak : látlak téged, látom : látom őt), olyan esetekben, amikor azt a tárgyas igei személyrag (többékevésbé) nélkülözhetővé teszi. A szlovákban a névmási tárgy kitétele kötelező, így a kétnyelvű beszélők az egynyelvüekénél nagyobb késztetést éreznek a névmási tárgy használatára, amint ezt kutatásainkban sikerült is kimutatnunk (1. Lanstyák-Szabómihály 1997: 90-91; Lanstyák 2000a: 223-226). 3.5. Kölcsönzés pragmatikai síkon (diskurzus) A pragmatikai szabálykölcsönzések zöme a „T-V” problémához kapcsolódik (tegeződésmagázódás, az ezzel járó köszönésekkel és megszólításokkal együtt). A mai helyzetet egyrészt a falusi hagyomány a magyarországinál erősebb érvényesülése (az SM beszélők zöme falulakó, 1. 2.1.1.), másrészt pedig a kontaktushelyzet határozza meg. Mind a tegeződésmagázódás, mind pedig a megszólítások tekintetében az SM beszélők egyfajta átmenetet képviselnek az MM és az SS beszélők közt. A jelenség a 2.1.2. alatt tárgyalt konzervativizmus egyik megnyilvánulása. Ami a tegeződést illeti, megfigyeléseink szerint főleg a fiatalabb SM beszélők első találkozás alkalmával könnyebben kezdenek el önkéntelenül (és külön szertartás nélkül) tegeződni, mint a szlovákok, akkor is, ha ellenkező neműek. Ha viszont nem fiatalokról van szó, vagy pedig teljesen alkalmi a találkozás, olyan, hogy a beszédtársakat semmi láthatóan közös dolog nem köti össze, a tegeződés szokatlanabb, mint Magyarországon. A köszöné30. A példamondat a következő volt: Számos hely...: vállalatok..., üzemek..., intézmények... tartottak tiltakozó sztrájkot a munkások. 31. A „feminizáló” formák erős jelentkezése nem föltétlenül egyszerűen kontaktushatás, jelentős szerepet játszhat benne a normatúlteljesítés (2.2.2.) is. A nemre explicit módon utaló formák nyilván pontosabbnak, és így „helyesebb”-nek érződhetnek.
