Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
78 Lanstyák István sékről elmondható, hogy az SM férfiak zöme - nemcsak falun, hanem városon is - napszakhoz illő köszönéseket alkalmaz minden nővel szemben, tehát nem olyan elterjedt a „csókolomozás”, mint Magyarországon. Másfelől viszont az SM gyerekek rendszerint minden felnőttnek csókolommal köszönnek (az óvónőnek is), szemben a szlovák gyerekekkel, akik számára természetes a napszakhoz igazodó köszönés (Dobré ráno! ‘Jó reggelt!’ stb.) és a Do videnia! ‘Viszontlátásra!’. Ami az informális megszólításokat illeti, megfigyeléseink szerint itt nincs lényeges különbség az MM gyakorlathoz képest, kivéve, hogy az öregem-félék valószinüleg ritkábbak, mint a határ túloldalán (s talán a Sanyikám-féle bizalmaskodó megszólítások is). Az a tény viszont, hogy a formális megszólítás Magyarországon is sok gondot okoz, kedvez a másod - nyelv hatásának. Mivel magyarul szinte lehetetlen megfelelő módon megszólítani mondjuk egy buszsofőrt vagy egy kalauzt (legföljebb megszólításpótló ,,Legyen szíves’’-sei fordulhatunk hozzá), előfordul, hogy - mintegy kódváltásképpen - a magyar alapnyelven folyó beszélgetésben is szlovák a sofőr, kalauz megszólítása. Alternativ megoldásként a szinte bárkire alkalmazható Főnök úr-1 lehet használni. A nők megszólítása szintén gondot okoz az anyaországban is; nyilvánvalóan a nehézségek kiküszöbölésére született meg az SM panyika, panyikám, az SS pani, ill. panika ‘hölgyem, asszonyom’ felhasználásával. A magyar hagyomány érvényesülését láthatjuk abban, hogy a tanárok a diákokat sokkal gyakrabban szólítják keresztnéven, mint a szlovákok, akiknél természetes a vezetéknéven való szólítás. Paradox módon a „magyar ha - gyomány” érvényesülését a kontaktushelyzet is elősegítheti: mivel az SM beszélők gyakrabban érzik szükségét a természetes nemre való utalásnak, mint az egynyelvű MM beszélők, idegenkednek a nőre vonatkoztatott Pólya, Ráczféle - Magyarországon sem túl udvarias - megszólításoktól. Ez pedig kedvez a keresztnevek használatának. Említésképpen viszont, különösen ha az illetőnek a keresztnevét a beszélő nem ismeri, s hajadonról van szó, magyarokra való utaláskor is gyakran folyamodnak a Pólyová, Ráczová-féle alakok használatához (asszonyok esetében lehetőség van a Pólyáné, Ráczné-formák alkalmazására, amelyek jól megoldják a nemre való utalás problémáját); a Pólyová, Ráczová-iélék használatára már Arany A. László is utal a két háború közötti időszak vonatkozásában (I. 1943/1998: 19). 1989 előtt az iskolákban az előirt megszólítás a tanító ~ tanár ~ igazgató elvtárs és tanító ~ tanár ~ igazgató elvtásnő volt. Az utóbbi mellett a tanító néni ~ tanárnő változatot is használták. A pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékén az oktatók a tanár úr megszólítást várták el, s az elsőéves hallgatókat erre rövid úton átszoktatták. Megjegyzem még, hogy az SS óvodákban 1989 előtt használt súdružka učiteľka „tanító (óvó) elvtársnő” megszólítást az SM beszélők ízlése semmiféle ideológiai nyomás hatására nem volt hajlandó az SM óvodákban elfogadni, s az SM gyerekek a tanító elvtársnő helyett a tanító néni megszólítást használták. Ami a felsőoktatási intézményeket illeti, a mai SS megszólítások az illető beosztásához vagy tudományos címéhez igazodnak (pl. pán dekan „dékán úr”, pán prodekan „dékánhelyettes úr”, illetve pán doktor „doktor úr”, pán docent „docens úr”). Az SM hallgatók ezek alkalmazásával - a magyar tanszék vonatkozásában - meg sem próbálkoznak, számukra mindenki tanár úr vagy tanárnő. Társalgási fordulatok. Érdemes lenne vizsgálni azt is, hogy különféle helyzetekben mit mondanak az MM, s mit az SM beszélők vagy más kétnyelvű magyarok. Ezzel kapcsolatban nem találtunk utalásokat irodalmunkban. Itt most csak egyetlen eltérésre hívom föl a figyelmet. Ha valaki beszélni szeretne egy bizonyos személlyel telefonon, s a vonal túlsó végén épp az illető van, Magyarországon az XY-nal szeretnék beszélni formulára a szokásos válasz XY (vagy Y) vagyok. Az SM beszélők ehelyett azt mondják: A telefonnál, a szlovák szokásnak megfelelően (Pri telefóne).
