Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
76 Lanstyák István lis alsó/felső tagozaton tanít/tanul forma Szlovákiában szinte kizárólagos, a központi sajtó is használja, a magyarországi standard alsó/felső tagozatban tanít/tanul formákra a sajtóból nincs is példánk. 3.4.2. Szórend Ami a szórendi eltéréseket illeti, ezek zöme is relatív kontaktusjelenség, vagyis az SS-ben kontaktusváltozatnak minősülő forma az MM- ben is él. Nevezetes kivételt képez az SM Mit én tudom! kifejezés, amelyet mintegy kövületként, idiómaszerűen használnak ilyen szórenddel a beszélők, nyilvánvalóan az SS čo ja viem! „Mit én tudom!” hatására. Elképzelhető, hogy a kifejezés egyes régiókban a kontaktusjelenségek régi, 1918 előtti rétegéhez tartozik. A szórendi eltérések zöme gyakorisági, pl. a menni kell : kell menni kettőssége vagy a jelzős szerkezetek váltakozása jelzői értékű hátravetett határozókkal (a falon lévő tábla : a tábla a falon). Mindkét típust empirikusan is vizsgáltuk, ám egyelőre a kontaktushatást nem sikerült egyértelműen kimutatni, részben valószínűleg a 2.2.2. alatt említett normatúlteljesítés miatt. A jelzői értékű hátravetett határozók sajátos típusa az, amely -(j)ú ~(j)ű vagy -s képzős, valamivel való ellátottságot jelentő melléknevet tartalmazó jelzős szerkezeteket helyettesít; az indoeurópai megoldás valószínűleg főleg a szlovákdomináns kétnyelvűekre jellemző (s az is lehet, hogy csupán interferenciajelenségről van szó), pl. becsengetett hozzám egy fiatalasszony hoszszú hajjal és szemüveggel ‘hosszúhajú, szemüveges fiatalasszony’. Ezt a jelenséget empirikusan nem vizsgáltuk. Itt említjük meg, hogy írásban — például magánlevelekben - indoeurópai szórendű keltezéssel is lehet találkozni, vagyis pl. 23. szept. 1998. Ez nyilván a hivatali szlovák egynyelvűségnek, illetve a szlovák dátumbélyegzők kizárólagos használatának hatása. 3.4.3. A személytelenség kifejezése A szenvedő igeragozás eltűnésével a magyarban nehézkessé vált a személytelenség kifejezése. Ezt különösen azok a kétnyelvű magyarok érzik világszerte, akiknek másodnyelvében könnyű személytelenül fogalmazni. Nem véletlen, hogy a problémára négyféle magyar-szláv kétnyelvűségi környezetből is találtunk példát.29 A jelenséget mégis kevéssé ismerjük. A cselekvő megnevezésének elkerülésére lényegében ugyanazokat a szerkezeti megoldásokat találjuk a határ mindkét oldalán, de gyakoriságuk eltérő lehet. így például benyomásaink szerint a nyelvművelő irodalomban „terpeszkedő”-nek bélyegzett kifejezéseknek legalábbis egyes típusai (pl. megrendezésre kerül) mintha az SM-ben ritkábbak lennének, mint az MM- ben, a létige és határozói igenév kapcsolatának ilyen célokra való használata viszont gyakoribb (pl. meg lett rendezve). 3.4.4. Számbeli egyeztetés A magyar nyelv egyik tipológiai sajátságából adódóan a mennyiségjelző után a jelzett szó általában egyes számban áll, noha vannak már e szabály alól kivételek (pl. összes művei v. műve, a többi körülmény v. körülmények). Szórványosan, nyelvbotlásszerűen, a gyermeknyelvben és olykor a nyelvjárásokban más mennyiségjelzők után is előfordul a többes szám (sok házak) az MM beszélőközösségben is, ám ez kívül áll a standard normán. Az SM beszélőközösségben a többes számú használatra még a sajtóból is vannak példáink (sok más irodalmi művek szerzőjéről, számos olyan létesítményeik vannak..., az önök számtalan leveleiből), az ilyen egyeztetést azonban inkább alkalmi kontaktusjelenségnek (interferenciajelenségnek) kell tekinteni, mintsem állandósult kontaktusjelenségnek (kölcsönzésnek). Erre utalnak egyik empirikus vizsgálatunk eredményei 29. Szlovákiai: Jakab (1980: 176); kárpátalji: Kótyuk (1991: 69); vajdasági: Kossá (1978: 255); szlovéniai: Bokor (1990: 41).
