Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

71

latot tesz’, vő. SS podať návrh (Javaslatot ad”); SM vizsgán van ‘vizsgázik’, vő. SS byť na skúške („vizsgán van”); SM távúton tanul ‘levelező tagozaton tanul’, vő. SS učiť sa diaľkovo („távolságiig tanul”); SM fehér jogurt ~joghurt ‘natúr joghurt’, vő. SS biely jogurt („fehér joghurt”); SM munkahivatal ,munkaügyi központ1, vő. SS úrad práce („a munka hivatala”); SM polgári társulás ‘egyesület’, vő. SS občianske združenie („polgári társulás”); b) hibrid: balancot kap, vő. SS dostať balanc („balancot kap”); SM statutáris tag ~ statutáris képviselő ‘cégjegyzésre jogosult személy’, vő. SS štatutárny člen ~ štatutárny zástupca („statutáris tag” ~ „statutáris képviselő”). 3. Tükörszólások: SM semmiből semmi ‘hirtelen-váratlan’, vő. SS z ničoho nič („semmiből semmi”); SM kockában mondja el ‘dióhéjban mondja el', vő. SS povedať v kocke („kockában mondja el”); SM kéztől van ‘félre esik’, vő. SS byť od ruky („kéztől van”); SM benne van az ujja ‘benne van a keze’, vő. SS mať v tom prsty („benne vannak az ujj ai”).

3.1.4. Jelentésbeli kölcsönszók

A szorosabban vett jelentésbeli kölcsönszók történetileg nézve olyan szavak és állandósult szókapcsolatok, melyek egy vagy több jelentésükre átadó nyelvi megfelelőjük hatására tettek szert. Ha az átadó nyelvi lexémából indulunk ki, azt mondhatjuk, hogy az teljes egészében átvevő nyelvi morfémával vagy morfémákkal helyette - sítődött (Haugen 1972: 91). Természetesebb azonban a beszélők szemszögéből tekinteni a folyamatot, és azt mondani, hogy az átvevő nyelvi szó használata új kontextusokra terjedt ki az átadó nyelv hatására, ennek eredményeként pedig a szó egy vagy több új denotativ jelentésre tett szert (1. Weinreich 1953/1974: 48); ez

tehát a nyelvtörténetből jól ismert jelentésbővülés egy sajátos esete (vő. Hadrovics 1992: 150-153). A szinkróniában egy lexéma akkor minősíthető jelentésbeli kölcsönszónak az SM- ben, ha az nem közvetlen kölcsönszó vagy kaik, s legalább egy olyan jelentése van az SM-ben, amely nincs meg az MM-ben, megtalálható viszont a szó SS megfelelőjének jelentésszerkezetében. Pl. a SM kihív ige az MM-ben is meglévő jelentéseken túl ‘(filmet) előhív’ jelentésben is használatos. Ez a jelentés megtalálható az SS vyvolať ige jelentésszerkezetében, melynek alapjelentése (‘kinti helyre hív’) megegyezik a MM kihív szóéval. Ezért az SM kihív ige ‘(filmet) előhív’ jelentését „kölcsönjelentés”-nek vagy „tükörjelentés”-nek nevezzük.

A jelentéskölcsönzés föltételezi, hogy az átadó nyelvi lexémában és átvevő nyelvi megfelelőjében van valami közös: hangalakjuk, jelentésszerkezetük vagy mindkettő hasonló lehet a két nyelvben. Ennek alapján szokták megkülönböztetni a homofon, homológ és analóg szavakat (Haugen 1949: 283; 1972: 92).

1. A nyelvközi homofonok olyan szavak, melyek hangalakja a két nyelvben azonos vagy hasonló, jelentésszerkezetük viszont teljesen eltérő. Ilyen pl. az SM diéta ‘napidíj’, vö. SS diéty de MM és SM diéta ’egészségügyi szempontokat követő étrend’; SM dressz ‘mosogató (a konyhaszekrény részeként)’, vö. SS drez de MM és SM dressz ‘mez’; SM fix (fn.) ‘filctoll’, vö. SS fixka de MM és SM fix (mn.) ‘állandó; szilárd; merev’; SM lista ‘léc’, vö. SS lišta de MM és SM lista ‘jegyzék, névsor’; SM polozska [poloska] ’tétel; könyvvitelben egységes megnevezés alatt szereplő összeg’, vö. SS položka de MM és

SM poloska ,vérszívó rovarfajta1.25

25. Mivel az SM kölcsönszó és az MM-ben is használatos szó, mellyel az SM kölcsönszó hangalakja egybeesik, két önálló lexéma, voltaképpen a homofonok nem is tartoznak a jelentésbeli kölcsönszavak közé, elvszerübb volna a közvetlen kölcsönszavak közt számon tartani őket. A kölcsönzés folyamatát tekintve azonban igenis van hasonlóság a homofonok és a valódi jelentésbeli kölcsönszók létrejötte között; az azonos vagy nagyon hasonló hangalakú szó meglétét a beszélők valószínűleg hasonlóan élik meg, akár van a kettő közt jelentéskülönbség, akár nem. Erre a szlovákiai magyar nyelvváltozatokból nem tudunk teljesen meggyőző bizonyító példát hozni, de azért utalhatunk az említett SM dressz ‘mosogató’ szóra, melynek hangalakjára az MM és SM ‘mez’ szó gyakorolhatott hatást.