Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
58 Lanstyák István viselkedésének is következményei vannak az általuk beszélt nyelvekre (különösen az első nyelvre) nézve.6 A következőkben röviden áttekintjük a kisebbségi helyzetű kétnyelvű beszélők nyelvi viselkedésének sajátosságait. 2.1. A kisebbségi helyzet hatása Az SM változatoknak két olyan jellegzetességük van, amelyek jórészt a közösség kisebbségi mivoltával függnek össze: az egyik nagyobb fokú nyelvjárásiasságuk, a másik pedig konzervativizmusuk. Mindkettő a világ számos kisebbségi közösségének nyelvére jellemző. 2.1.1. Nagyobb mértékű nyelvjárásiasság A kisebbségi helyzetnek az SM változatokra gyakorolt hatása többek között abban nyilvánul meg, hogy az SM beszélőkre az MM beszélőknél nagyobb mértékben jellemző a nyelvjárási(as) nyelvhasználat, illetve általában a standard nyelvváltozat normáján kívül álló mindennapi beszélt nyelvi elemek megjelenése olyan beszédhelyzetekben és színtereken is, ahol ez Magyarországon nem szokásos. Ez a nagyobb mértékű nyelvjárásiasság a következőket jelenti: (a) az SM beszélők közül valószínűleg jóval többen használnak általános kommunikációs eszközként nyelvjárást, mint az MM beszélők; (b) a nyelvjárás azokban az SM társadalmi rétegekben is erőteljesebben él, melyekben Magyarországon nem vagy kevésbé (pl. az iskolázott kisvárosi beszélők körében); (c) olyan színtereken is elfogadott a nyelvjárás használata, ahol az MM beszélőközösségben nem vagy jóval kevésbé (a hivatalokban, kórházakban, iskolákban, méghozzá nemcsak az ügyfelek, betegek, diákok, hanem a hivatalnokok, orvosok és ápolók, illetve pedagógusok részéről is); (d) az SM beszélők köznyelvinek szánt beszédmegnyilvánulásait több nyelvjárási elem színezi, mint Magyarországon (azaz nagyobb mértékű a köznyelvi alapú nyelvváltozatok közvelegessége, mint az anyaországban). Az SM beszélők nagyobb fokú nyelvjárásossága több tényező eredője; ezek mindegyike erősen összefügg a kisebbségi helyzettel: (a) az SM kisebbséghez tartozók nagy része falun él (1. Lanstyák 2000a: 52), vagyis ott, ahol a nyelvjárás használata Magyarországon is leginkább elfogadott; (b) az SM kisebbséghez tartozók körében alacsonyabb a felsőfokú végzett - ségüek száma, mint Magyarországon (vö. Lanstyák 2000a: 57); (c) a beszélők egy része nem magyar tannyelvű iskolába járt/jár, s így nem volt/nincs lehetősége intézményes keretek közt a standardot elsajátítani (Lanstyák 2000a: 110—114); (d) azokon a nyelvhasználati színtereken, melyeken a standard használatát várják el, a magyar nyelv a szlovákkal osztozik, így kevesebb mód - és kevesebb motiváció is - van e változat „gyakorlására” (vö. Lanstyák 2000a: 121-127). 2.1.2. Fáziskésés A kisebbségi helyzet másik jellegzetes következménye az, hogy az SM nyelvváltozatok az MM nyelvváltozatokkal összehasonlítva bizonyos tekintetben régiesebbek, mivel a Magyarországon keletkezett nyelvi újítások vagy fáziskéséssel jutnak csak be, vagy be sem jutnak az SM nyelvváltozatokba. E nyelvi konzervativizmus legfőbb okozója az anyaországtól való viszonylagos elválasztottság. Amint Jakab István (1983: 185-186) írja, a magyar köznyelv fejlődésének helyzetünknél fogva csupán paszszív figyelői vagyunk, és nem közvetlen és aktív részesei. „A tévéből, rádióból, a magyarországi 6. A másodnyelvre nézve ezek a következmények azért csekélyebbek, mert a beszélők többsége gyermekeit kizárólag első nyelvén szocializálja, vagyis a másodnyelv a maga kontaktusjelenségeivel nem adódik át a következő nemzedéknek, hanem a következő nemzedék mintegy idegen nyelvként újratanulja. Ebben a tanulási folyamatban pedig épp a kontaktusjelenségek minél teljesebb kiküszöbölése az egyik cél.
