Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
SIMON SZABOLCS GONDOLATOK A NYELVI PURIZMUSRÓL* A purizmus szó az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárában a következőképpen van meghatározva: „tartózkodás az idegen szavak és fordulatok használatától; a valóságos és vélt nyelvi hibák üldözése” (Bakos 1994: 641). Ez a mozgalom a kezdeteitől elsősorban az „idegen”, vagyis más nyelv(ek)ből átvett vagy idegennek érzett nyelvi elemek léte, használata, terjedése ellen irányult, s főleg a nyelv szókészleti elemeit érintette. A szélsőséges puristák minden idegen szónak ellenségei voltak, mivel anyanyelvűnk magyarságát féltették az idegen hatásoktól, ti. azok szerintük beszenynyezik nyelvünket. A purizmus a magyar nyelv életében - bizonyos időszakokban különösen - erőteljesen megnyilvánult, és különféle formában jelentkezik napjainkban is. Más nyelvek történetéből szintén jól ismerhetjük e jelenséget, hiszen „Kelet-Közép-Európa területén szinte meghatározta a nyelvszemléletet egyes időszakokban” (Szépe 1984: 324). A nyelvek „fejlődésében” a purizmus főleg olyan időszakokban, társadalmi-politikai viszonyok között jutott érvényre, melyekben egy bizonyos nemzet/nép, etnikum veszélyeztetve érezte magát létében (pl. az egyes nemzeti irodalmi nyelvek kialakulásának időszakában, ill. mélyreható társadalmi-politikai változások időszakában). Ilyen helyzet volt a magyar társadalom életében a 19. század utolsó harmadában, az akkor indult nyelvművelő mozgalom, az ortológia, pontosabban új ortológia fellépésével. Főleg ebben az időszakban hazafíatlannak, rossz magyarnak, sőt hazaárulónak bélyegezték meg a szenvedélyes puristák a valódi vagy vélt nyelvi hibát elkövetőket. Magának a mozgalomnak a célja a nyelv régi állományát őrző és az új elemek terjedését akadályozó nyelvművelői magatartás kialakítása volt (vö. Fábián 1984: 68-82, Fábián-Lőrincze 1990: 40-67). A szlovák nyelv életében ez jellemezte a helyzetet az ún. első Csehszlovák Köztársaság idejében, amikor a csehszlovakizmus képviselői az egységes csehszlovák nemzet és nyelv (hamis) koncepcióját hirdették. Ebben az időszakban a szlovák nyelvi purizmus - Samo Czambel szlovák nyelvtudós, kodifikátor elméletéből kiindulva - főleg a cseh nyelvből átvett, ill. azzal „gyanúsított” szavak ellen irányult (vö. Blanár-Jóna-Ružička 1974: 201-223, Pauliny 1983: 238, Mistrík 1993: 359, Kačala 1994: 156-157). A cseh purizmus a múlt század végén elsősorban az ún. germanizmusok ellen irányult (vö. Jakobson 1932). Ebben hasonlított a magyarhoz, vele ellentétben azonban a világhírű Prágai Nyelvészkor - mely célul tűzte ki azt, hogy elméleti síkon legyőzi a purista mozgalmat, s a nyelvi gyakorlatban gátat vet a purista szemléletnek a nyelvművelés új alapelveinek kidolgozásával (vö. Havránek-Weingart 1932: 245-258; magyarul Antal 1989: 68-77) — igen eredményesen felvette a harcot a purizmussal szemben a harmincas években. A prágai nyelvészek kitűzött céljaikat maradéktalanul teljesítették is 1932-ben a puristák elleni vitájukban, amelyben vezető szerepe volt Bohuslav Flavráneknak (vö. Havránek-Weingart 1932; Jelinek 1997). * Ez a cikk a Mercurius Társadalomtudományi Kutatóintézet támogatásával készült. Köszönettel tartozom Lanstyák Istvánnak munkám elkészítésében nyújtott segítségéért, ill. Vörös Ottónak tanácsaiért.
