Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
A szaknyelvi regiszterek fejlesztésének szemantikai és pragmatikai összefüggései... 567 tettek szert: ugyanazon terminológiai egység fordítása több formában jelenik meg az elemzett szövegekben (sőt gyakran ugyanazon a szövegen belül is); a feltételezett terminusokat a szószerkezetek szintaktikai és szemantikai sokfélesége jellemzi (gyakori a szlovákból átvett közvetett kölcsönszók különböző típusainak használata); nem ritka jelenség a standard magyarban ismert és elterjedt idegen eredetű terminus magyarítása; a magyar szaknyelvre jellemző terminus technicus ismeretének hiányában gyakoriak a körülírások; jellemzőek a helyesírási pontatlanságok, illetve következetlenségek (vö. Dróth 2000: 291-297). A szaknyelvi regiszterek kialakításakor mind az anyaországi, mind a kisebbségi szakembernek a szaknyelv funkciójából kell kiindulnia. A szaknyelvek célja a szakmai tárgyakról, folyamatokról alkotott gondolatok rögzítése, cseréje, tehát a szakmai kommunikáció, amelynek rövidnek és pontosnak kell lennie. A szaknyelvi megnevezések nemzeti, illetve nemzetközi egységesítésének gondolata nyomon követhető az egyes terminológiai iskolák elméleti és módszertani követelményrendszerében. A kizárólagosan nyelvi minőséget érintő követelmények száma meglehetősen kevesebb, mint a logikai követelményeké: „a megnevezés legyen megfelelően rövid, jól megjegyezhető, könnyen kiejthető és továbbképzésre alkalmas” (Pusztai 1982: 69). A szaknyelvi kommunikáció lényegéhez azonban hozzátartozik a gyorsaság és a pontosság is, melynek letéteményese a normák szerint rendezett terminológia. A szaknyelvek esetében tehát a nyelvi megformálás szoros kapcsolatban áll a kommunikáció funkciójával és tartalmával (vö. Dróth 2004: 268). A terminus technicusokkal szemben támasztott logikai és nyelvi követelményrendszer ismeretében a továbbiakban annak bemutatására vállalkozunk, milyen jelenségekkel, problémákkal találkoznak a szlovákiai magyar szaknyelvi tervezés terminológusai, s hogy milyen módszereket, elveket érvényesíthetnek a szlovák és a magyar terminológia egybevetése és értékelése során. 5. SZLOVÁK-MAGYAR VONATKOZÁSÚ ÉLELMISZERIPARI SZAKKIFEJEZÉSEK ÉS TERMÉKMEGNEVEZÉSEK VIZSGÁLATA Az alábbiakban néhány élelmiszer-ipari termék szlovák és magyar, illetve szlovákiai magyar megnevezésének terminusalkotási módozataival foglalkozunk. Példáink a többségében magyarlakta településeken működő hiper- és szupermarketek, illetve kisebb élelmiszerboltok kétnyelvű (szlovák-magyar) termékkatalógusaiból, szórólapjaiból származnak. Tapasztalataink szerint amennyiben a kereskedő úgy dönt, hogy a szlovák megnevezés mellett feltünteti a termék magyar nevét is, magára van utalva. Mivel az adott szakterület magyar nyelvű terminológiáját nem ismeri, megnézi a mára elavulttá vált s szakkifejezéseket egyébként is csak minimális mennyiségben tartalmazó szlovák-magyar kéziszótárt, s ha megtalálja benne a keresett fogalmat, kiválaszt egyet - nem biztos, hogy a jót - a feltüntetett lexémák közül. Ha pedig a szótárban nem leli a keresett kifejezést, egyszerűen lefordítja a szlovák megnevezést, ahogy tudja, miközben mind a szóhasználatban, mind a szintagmaszerkesztésben a szlovák mintát követi (Misad 1998: 51; Misad 2005: 81). De a terminológus helyzete sem könnyű. Mint fentebb említettük, a szlovák és a magyar szaknyelvi regiszterek elemeinek összehasonlítása nem kevés előkészületet igényel. Ennek elsődleges oka a két ország máig eltérő szabványrendszere (a mindkét fél számára kötelező uniós szabványok az esetek többségében csupán az illetékes minisztériumokba jutnak el, a nyilvánosság számára nem vagy csak nehezen hozzáférhetőek). így nem marad más megoldás, mint áttanulmányozni az egyes élelmiszeripari termékekre vonatkozó nyilvános, de mára gyakran elavulttá vált szlovák szabványokat - melyeknek azonban egy része cseh nyelvű, mivel még a Csehszlovákia kettéválása előtti időkből származnak -, s összegyűjteni a szűk-
