Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
568 Misad Katalin séges szóanyagot. Ugyanakkor a szabványok átvizsgálása sem egyszerű feladat, hiszen egyegy szabvány többoldalas tájékoztatást nyújt az adott termék összetételéről, a gyártási, csomagolási és tárolási technikáról stb. A szabványokból nyert adatok további feldolgozása pedig azért okoz gondot, mert a terméknevek nagy része nincs rendszerbe helyezve, és sok esetben a leírásból sem derül ki, milyen logikai viszonyok érvényesek a különböző fogalmak és a hozzájuk tartozó terminusok között (vö. Mészáros 2002: 49-51). 5.1. A szlovák és magyar terméknevek szemantikai és pragmatikai sajátosságai Kutatásaink során háromféle élelmiszer-ipari terméktípus nevét vizsgáltuk: a kenyér és péksütemény, a tej és tejtermék, valamint a hús és hentesáru csoportjába sorolható árucikkek szlovák, standard magyar és a kereskedelmi forgalomban előforduló szlovákiai magyar megnevezéseit vetettük össze. Mindenekelőtt megpróbáltuk párhuzamba állítani a szlovák és a magyar terminusokat, hogy megtaláljuk azokat a szó- és/vagy kifejezéspárokat, amelyek ugyanazt a fogalmat jelölik. Mivel az összehasonlításnak ez a módja nem minden esetben eredményezett egyértelmű megfeleltetést, a továbbiakban elsősorban az egyes termékcsoportokban előforduló szlovák és magyar megnevezések szemantikai és pragmatikai jellemzőivel foglalkozunk. A forrásanyagban előforduló egyik leggyakoribb jelenség a többelemü bázisnyelvi terméknév egy-egy tagjának beépülése a magyar megnevezésbe. A szlovák výražkový chlieb kenyérfajtát például a szlovákiai magyar beszélők egyszerűen „výražkový kenyér”-nek nevezik. Ha az önkiszolgálóban nem találják a szóban forgó kenyérfajtát, azt kérdezik az eladótól: „Výražkový kenyér nincs?” Feltételezhetjük tehát, hogy nem ismerik a szlovák vyrážok szó magyar megfelelőjét, a ’lángliszt’vagy ’rozsláng’ megnevezést. Az értelmező kéziszótár új, átdolgozott kiadása szerint a rozsláng ’a legfinomabb rozsliszt’ (Éksz. 2003: 1158). A Magyar Elelmiszerkönyv II. kötetének Malomipa - ri termékek című fejezetében is megtalálható a rozslángliszt megnevezés, ami a leírás alapján nem más, mint fehér rozsliszt’ (MÉ 2004: 11). Az azonosítás tehát nem okozhat gondot, ha a szlovák és a magyar műszóhoz tartozik egy pontos meghatározás vagy leírás, amelynek alapján létrehozható az egyértelmű megfeleltetés. A vizsgált szlovákiai termékkatalógusokban és szórólapokon azonban a rozskenyér megnevezés helyett a következő (feltételezett) magyar megfelelőket tüntették fel a fordítást végző személyek: „barna kenyér”, „sötét kenyér” (a szlovák chlieb tmavý szerkezet szó szerinti fordítása) „félbarna kenyér”, illetve „köménymagos kenyér”. (Ez utóbbi megfeleltetésnek semmi köze a szlovák megnevezéshez: az, hogy a kenyér tartalmaz-e köménymagot, nincs összefüggésben a felhasznált liszt minőségével.) Gyakori jelenség továbbá a példaanyagban a szlovák vendégszó jelenléte az olyan húskészítmények nevének magyar megfeleltetéseiben, amelyekben a szerkezet jelzői tagja helynévi eredetű. Feltételezzük, hogy abban az esetben, ha a fordító ismeri a helynév magyar megfelelőjét, a terméknévnek természetszerűen minden elemét magyarul adja meg, pl.: Bratislavská klobása - Pozsonyi kolbász, Ipeľská saláma - Ipolyi szalámi, Oravská slanina - Árvái szalonna. Ha viszont a helynévi tagot csak szlovákul tudja megnevezni, a szlovák jelző jelenik meg a magyar megfeleltetésben, pl.: Spišské párky - Spišské virsli (magyarul: Szepesi virsli), Rakúska saláma - Rakúska szalámi (magyarul: Osztrák szalámi), Moravská šunková saláma - Moravská sonkás szalámi (magyarul: Morva sonkás szalámi). Megesik, hogy a fordítást végző személy nem ismeri a szlovák megnevezés fajtajelölő köznévi tagjának magyar megfelelőjét, ilyenkor szintén „kétnyelvűvé” válik a megfeleltetés, pl.: Hu - menský ščipák - Homonnai ščipák (magyarul: Homonnai csípős kolbász).
