Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
554 Szabómihály Gizella Mivel az ún. táblatörvény kapcsán megállapított településnevek hivatalosan a közúti jelzőtáblán szerepelhetnek, ezért egyéb magyar szövegekben az utolsó hivatalos magyar névtől eltérően szabályozott helységnevek használata esetleges, s egy-egy helységnév több változatban is adatolható: régi magyar hivatalos név, új magyar hivatalos név, soha sem törzskönyvezett név; ez utóbbi lehet helyben használatos régi magyar név, de szlovák hatásra kialakult újabb fejlemény is. A magyar településneveket tartalmazó jegyzékek (pl. magyar tannyelvű iskolák, Csemadok-alapszervezetek névjegyzéke) sem egységesek azonban: néhol következetesen a régi magyar hivatalos név szerepel, máshol a régi és az új nevek váltakozva fordulnak elő. Ez a helyzet egyrészt megnehezíti a települések azonosítását, másrészt a nyelvhasználót is elbizonytalanítja: nem tudja, hogyan nevezze meg az adott települést magyarul. A Magyarországon 1994 után kiadott településnév-azonosító szótárak, lexikonok, magyarországi adatbázisok némelyike közli ugyan a Szlovákiában megállapított hivatalos nevet, fő változatként azonban továbbra is az utolsó magyarországi törzskönyvezés szerinti névváltozatot szerepeltetik. Magyarországi standardizációs döntésekkel azonkívül további névváltozatokat vezettek be, így például 1995-ban a tárcaközi földrajzinév-bizottság olyan értelmű határozatot hozott, hogy Komárno (azaz a szlovákiai Komárom) magyar neve Révkomárom legyen (1. a 20/279 határozatot). A bizottság döntése elsősorban is a magyarországi nyelvhasználat tekintetében (a kartográfiai művekben) irányadó, de természetszerűen hat a szlovákiai magyar nyelvhasználatra is: az eddig általánosan használt s az 1994-ben jegyzékben is rögzitett Komárom névváltozat mellett nálunk is megjelenik a Révkomárom, amelynek használatát a szlovákiai magyarok egy része nyelvi problémaként éli meg11. (A kérdésről bővebben 1. ebben a kötetben) Az aránylag sok településnevet érintő bizonytalanság és a változatok megléte miatt egységes szlovákiai magyar településnév-jegyzéket volna szükséges kialakítani, ez azonban aligha lehet sikeres, azaz aligha válna általános használatúvá nálunk, illetve Magyarországon, ha a folyamatba nem vonjuk be a magyarországi szakembereket (kartográfusokat, földrajztudósokat, nyelvészeket), sőt valószínűleg a többségi szlovák szakemberek és politikusok megnyerésére is szükség volna. 4. A SZERVEZETT NYELVI MENEDZSELÉS A nyelvi menedzselés elméletét azért is hasznosnak tartom, mert általa jól leírható a nyelvi közönségszolgálatok és általában a nyelvi szolgáltatásokat nyújtó intézmények tevékenysége, ideértve társadalmi hatásukat is, s a nyelvi tanácsadás mint tevékenység elválasztható a szükebb értelemben vett nyelvműveléstől, vagyis a nyelvi ismeretterjesztéstől11 12. Bár igaz ugyan, hogy olykor a nyelvművelők olvasói vagy hallgatói kérdésre válaszolnak a nyelvművelő cikkben vagy előadásban, a tipikus azonban az, hogy a saját maguk által nyelvi problémának minősített kérdésről írnak (a normától való eltérésre figyelnek fel) attól függetlenül, hogy a beszélők számára az problémaként merül-e fel vagy sem. (Bizonyos nyelvművelői tanácsok hatástalan volta éppen ezzel függhet össze.) Továbbá a nyelvművelő tanács tipikus megjelenési formája a nyelvművelő cikk vagy előadás (illetve kézikönyvben szócikk), amely - még ha valós problémára reagál is - időben és térben eltolódik az eredeti problémához 11. L. pl. a www.bumm.sk honlap Fórum rovatában az Észak-Komárom vagy Révkomárom témát (utolsó hozzáférés: 2007. január 28.). 12. Nyelvművelésnek nevezzük az alkalmazott nyelvtudománynak azt az ágát, amely a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését” (NyKk II: 349). Ezt a fajta nyelvművelést nevezi Heltainé Nagy Erzsébet (2002: 217) a szükebb értelemben vett nyelvművelésnek.
