Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
A nyelvi menedzselés lehetséges szerepe a magyar nyelvalakításban 555 képest, sőt a szerzők nem egyszer hangoztatják, hogy céljuk az általánosítás, a jelenség bemutatása. Ezzel szemben a közönségszolgálati tevékenység a nyilvánosság és a nyelvészek között folyó párbeszéd, amelyben azonban a kezdeményező fél a laikus beszélő, így a közönségszolgálathoz beérkező kérdésekből megállapítható, milyen valódi nyelvi problémáik, igényeik vannak a beszélőknek (egyénileg és kollektive), és az emberek általában miként vélekednek a nyelvről, annak egyes aspektusairól. A közönségszolgálati munkatársaknak azonnal kell reagálniuk - vagyis a probléma és annak megoldása között minimális időeltolódás van -, tanácsuk egy konkrét kommunikációs helyzetre vonatkozik. Ez azonban nem zárja ki, hogy a későbbiekben a tanács alapján akár nyelvművelő, nyelvi ismeretterjesztő cikk is szülessen a problémáról, vagy más módon - pl. a kodifikáció során - hasznosítsák a konkrét esetekből levonható tapasztalatokat (1. Uhlírová 1999: 243). A szervezett keretekben folyó nyelvi menedzselés és a nyelvtervezés, illetve a nyelvfejlesztésként értelmezett nyelvművelés viszonya már bonyolultabb. Amint fentebb arról már volt szó. Neústupný a nyelvtervezést és a nyelvi menedzselést mint fogalmat és tevékenységet szembeállítja egymással. Véleményem szerint azonban a nyelvi menedzselés és a nyelvtervezés közötti kapcsolat többféleképpen is felfogható. Egyrészt a nyelvtervezésnek nevezett tevékenységek (beleértve a státustervezést is) jól leírhatók a nyelvi menedzselés elméleti keretében, vagyis ez utóbbit választva - azaz a Neu - stupný-féle érvelést elfogadva -, nincs szükség sem a nyelvi tervezésre mint műszóra, sem pedig az elmélethez kapcsolódó apparátusra. Egy másik lehetőség az, hogy a nyelvi tervezés terminust csak a nyelvi problémáknak állami szinten folyó kezelésével összefüggő tevékenységekre szűkítjük, az egyéb problémakezelő tevékenységet (akár egyéni, akár szervezett) nyelvi menedzselésnek nevezzük. Lehetséges továbbá az a megközelítés is, hogy a nyelvi menedzselés terminust csak az egyéni (azaz nem szervezett) nyelvi problémakezelésre szűkítjük le, a szervezett nyelvi menedzselést pedig a nyelvtervezés szinonimájaként használnánk. Az első, állami szintű nyelvi problémakezelés kapcsán meg kell említenünk: bár igaz, hogy a fejlett írásbeliséggel rendelkező és plurális társadalmakban állami szintű nyelvtervezésre, elsősorban központosított korpusztervezésre nem nagyon van példa13, léteznek bizonyos állami nyelvpolitikai vagy státustervezési döntések, amelyek keretként meghatározzák az alsóbb szinteken zajló problémakezelési folyamatokat. így például korpusztervezési kihatásai is vannak az alapvetően státustervezési célú szlovák államnyelvtörvénynek. A törvény szerint ugyanis az államnyelv nem általában a szlovák nyelv, hanem annak standard változata (az ún. irodalmi nyelv); a 2. § értelmében pedig az állam többek között gondoskodik „az államnyelv kodifikálásáról”, az államnyelv kodifikált változatát „a szlovakisztikai nyelvészeti szakmai műhelyek javaslata alapján a Szlovák Köztársaság Művelődési Minisztériuma hirdeti ki”. A minisztérium e szakasz alapján rendeletben határozta meg a kodifikációs célú akadémiai kiadványok (helyesírási szabályzat, értelmező kéziszótár, nyelvtan) körét. Ebben az esetben tehát a nyelvészek „hatósági feladatokat” látnak el, döntéseik ténylegesen is befolyásolják a szlovák nyelv fejlődésének irányát, 13. Tájainkon az ilyen tevékenységet tipikusan akadémiai intézmények végezték, s ezek a szocializmus idején állami irányítás alatt álltak, de mostanában már Magyarországon is megjelentek olyan alternatív műhelyek, amelyek megtörik az akadémiai monopóliumot, ilyen például az Osiris Kiadó által tervezett Magyar Nyelv Kézikönyvtára sorozat. Az Osiris Helyesírás (Laczkó-Mártonfi 2004) az akadémiai helyesírási szabályzat 11. kiadását követi, elvileg azonban elképzelhető az, a németországihoz hasonló helyzet is, hogy olyan helyesírási kézikönyv jelenik meg, amely bizonyos pontokon eltér az akadémiai helyesírástól (pl. egyszerűsíti az összetett szavak írását). A pluralizmus azonban már most is megnyilvánul olyan fontos korpusztervezési kérdésekben, mint a terminológiai fejlesztés.
