Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
526 Simon Szabolcs (külső) formával kibővített bevezetésével a magyar tannyelvű középiskolákban több éven keresztül folyamatosan próbálkoztak (vő. Misad 2009). Ezeken a méréseken a tanulók eredményei általában elfogadhatóak voltak. Ugyanakkor a magyarlakta régiók fekvése az országban, illetve a szlovákiai magyarok nyelvi helyzete s ezekből adódóan a tanulók szlovák nyelvi kompetenciájának heterogenitása kérdésessé teszik a vizsga értékét, objektivitását. A szlovák nyelv a magyar anyanyelvű tanulók számára a többségi nemzet nyelve, egyben államnyelv. A magyar tannyelvű középiskolákban ugyanakkor második nyelv, olyan környezeti nyelv, amelyet a tanulók külön erre a célra szolgáló tanórán tanulnak.3 Természetesen a szlovák nyelv és irodalom tantárgynak a szlovák és a magyar tannyelvű iskolák számára szolgáló tantervei, tankönyvei4 is különböznek. Ugyanakkor más a két tantárgy célkitűzése is. 3.2. A tanulók szlovák nyelvbeli kompetenciáinak heterogenitása a szlovákiai magyarok településszerkezetével függ össze. A szlovákiai magyarok Szlovákia déli határát kopírozó, mintegy 500 km hosszú elnyújtott sávban élnek. Ez a sáv helyenként teljesen elvékonyodik, mintegy pár tíz kilométer szélességű (keleten meg is szakad), nyugaton viszont kiszélesedik, aminek következtében az itt élő magyarok tömbben élnek. Az is fontos tényező, hogy a magyar kisebbség mintegy 75%-a falun él. (E ténynek abból a szempontból van jelentősége, hogy a nagyvárossal szemben a falusi redukált kommunikációs színterek kevésbé ingerdús nyelvi környezetet jelentenek.) Azokon a településeken, ahol a magyarok szórványban élnek, közvetlen kapcsolatuk van a szlovák lakossággal, a mindennapi közvetlen kapcsolat következményeképpen az ilyen típusú településeken élő tanulók (főleg a nagyvárosokban és környékükön, pl. Pozsony, Kassa) általában fejlettebb szlovák nyelvi kompetenciával is rendelkeznek, mint a tömbhöz tartozó településeken élők (például a csallóközi falvakban). Ebből következően bizonyára különböző nehézségű feladatot jelent egy-egy standardizált feladatlap kitöltése a tömbben, ill. a szórványban élő tanulónak. Vagyis előfordulhat az az eset, hogy a külső érettségi vizsga az egyik tanulónak viszonylag könnyű, a másiknak nehéz feladatot jelent, attól függően, hogy milyen a nyelvi környezet. A magyar tömbben élő tanuló A szinten teljesített érettségi vizsgája a gyakorlatban nem feltétlenül magasabb szintű „alkalmazásképes tudást” jelent, mint a szórványban élő, ugyanolyan teljesítményt, de B szinten elért tanulóé. (A gondot ebben a tekintetben az jelentette, hogy az érettségi vizsga célja a korábbi tervek szerint éppen az lett volna, hogy belépőt jelentsen az egyetemi tanulmányokhoz.) Vagyis azzal a helyzettel állunk szemben, hogy ugyanolyan értékelést kapott diákok nagyon különböző szlovák nyelvi kompetenciákkal rendelkezhetnek. Az utóbbi időszakban éppen újabb fordulatot vett az általános érettségi refonn. A néhány éven keresztül folyó kísérletezés a magyar és 3. A magyar tömbben élő tapasztaltabb gyakorló tanárok véleménye szerint a szlovák nyelv és irodalom tanterve eddigi formájában nem volt megfelelő. Mikor ilyen vélemények megfogalmazásával találkozunk, e vélemények képviselői valószínűleg arra a gyakorlati tapasztalatra gondolnak, hogy a tanulók szlovák nyelvi kompetenciája nincs kellően kifejlődve az érettségi vizsga időpontjában sem. A szlováktanárok elbeszéléseiből ismerjük azt az esetet, hogy a tanulók szorgalmasan megtanulják a feladatokat, pl. egy szöveget reprodukálni, ugyanakkor azonban számukra ez nem élő ismeretanyag, amelyet később hasznosítani lehet, hanem csupán a tanórán, feleletkor jó jegyért felmondandó lényegében használhatatlan tananyag. 4. Örvendetes tény az, hogy egyre több hazai szerző által, hazai kiadónál gondozott tankönyv jelenik meg. 2008-ra elértük azt az állapotot, hogy pl. a gimnáziumokban választani lehetett két magyar irodalmi tankönyvcsalád között; ugyanakkor mindkét esetben az oktatásügyi minisztérium által jóváhagyott, anyagilag támogatott tankönyvekről van szó. A 2008-as új közoktatási törvény ilyen szempontból hátralépést jelentett; ma ugyanis újra csak egy tankönyvcsalád kiadásának költségeit fedezi a minisztérium.
