Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
SÁNDOR ANNA r r r r A NYELVJÁRÁSI HATTER ÉS AZ ANYANYELVI NEVELÉS Az anyanyelvi nevelés irányításával és lebonyolításával foglalkozó intézményeknek a hatékonyság növelése érdekében nem lenne szabad mellőzniük azt a szemléletet, hogy az anyanyelvtanítás csak akkor lehet eredményes, ha az nem a diákok tényleges nyelvhasználata és a nyelvi környezet ellenében, hanem annak figyelembevételével történik. A szlovákiai magyar közösség nyelvhasználatában a nyelvjárás a domináns nyelvváltozat, mely egyben a közösség kétnyelvűségéből adódóan kontaktusváltozat is. Ezért a tanterveknek és tankönyveknek s ezáltal magának az oktatásnak is a szlovákiai magyarok nyelvjárási hátteréből és kétnyelvűségéből kellene kiindulnia. A külföldi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az anyanyelvoktatás leghatékonyabb módszere az, amikor a diákok vemakuláris nyelvváltozatából és nyelvhasználatából indulnak ki az anyanyelvi órákon (1. Trudgill 2000: 153-154). A következőkben a tanulmány témájából kiindulva csupán a nyelvjárási háttérrel összefüggő fő feladatkörök közül említek néhányat. A kérdés komplex megválaszolása ugyanis sokkal összetettebb, és az anyanyelvi oktatás sokkal több feladatát érinti, minthogy azt eme írás keretein belül meg lehetne válaszolni. Mivel a két fogalom összetartozása alapján joggal feltételezhetnénk a nyelvjárásoknak az anyanyelvi órákon való megjelenését, a témával való foglalkozással kapcsolatban felmerülhetnek bizonyos kérdések. Ezekből a következő három kérdésre keresem a választ: Mi indokolja, hogy egyáltalán foglalkozzunk az anyanyelvi nevelés és a nyelvjárási háttér kapcsolatával? 2. Miért kell a nyelvjárási háttérrel foglalkoznunk, ha az anyanyelvi nevelés egyik fő célja a köznyelv elsajátítása? 3. Az anyanyelvi nevelésnek mely témakörein belül jelenjék meg a nyelvjárásokkal kapcsolatos ismeretanyag? 1. Az első kérdésre válaszolva az alapproblémát az okozza, hogy bármennyire is magától értetődőnek kellene lennie az anyanyelvi oktatás és a nyelvjárás kapcsolatának, az elméleti ismeretanyag, de különösen a gyakorlati tapasztalat nem ezt bizonyítja. Az elméleti háttérrel, a szlovákiai magyar tantervek és tankönyvek vizsgálatával az utóbbi két évtizedben többen is foglalkoztak már, s megállapításaikból témánk szempontjából a következő tanulságok szűrhetők le (Simon 1996; Kožík 2004; Misad 2009). Bár pl. a magyar nyelv a középiskolai tantervekben az utóbbi két évtizedben a nyelvjárási háttér figyelembevétele deklaráltan szerepel(t), sőt már az 1984-ben íródott Módszertani kézikönyv követelményként tünteti fel, hogy a középiskolai anyanyelvi nevelés az élőnyelvből induljon ki, és kerülje az öncélú, elvont grammatizálgatást (MóKk. 1984: 13), de e célokból a hozzá kapcsolódó tankönyvben, sőt az ezt követőkben sem, nem sok valósult meg. A tankönyvi elemzésekben a szerzők a szlovákiai magyar középiskolai tankönyveket a nyelvváltozatok, s így a nyelvjárások jelenléte
