Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
LANSTYÁK ISTVÁN - SZABÓMIHÁLY GIZELLA ANYANYELVI NEVELES KÉTNYELVŰ KÖRNYEZETBEN A szlovákiai magyarok azonosságtudatának egyik legfontosabb összetevője az anyanyelv. Talán éppen ezért jellemző e közösségre az anyanyelv-megtartásra való nagyfokú igyekezet (vö. Zel’ová 1992: 156). Az anyanyelv átörökítésében kulcsszerepe van a magyar tanítási nyelvű iskolarendszernek. Ennek fölmérhetetlen jelentőségű előnye az, hogy nemcsak az anyanyelvi órák magyar nyelvűek, hanem - iskolatípusonként változó mértékben1 - más tantárgyak oktatása is. Az intézményes anyanyelvű művelődés az óvodában kezdődik, és az érettségivel zárul. A magyar anyanyelvű diákoknak jelentős része azonban nem él - az esetek egy részében nem élhet - az anyanyelvű oktatás lehetőségével: a szlovák oktatási minisztérium hivatalos elemzése szerint az 1991/92-es tanévben a szlovák nevelési és oktatási intézményeket látogató magyar nemzetiségű gyermekek száma1 2 és az adott típusú intézménybe járó összes magyar nemzetiségű gyermekhez viszonyított aránya a következő volt: óvoda - 5325 (27,7%); általános iskola - 14506 (22,99%); szakmunkásképző - 9776 (61,50%)3; szakközépiskola - 1753 (26,14%); gimnázium - 1122 (19,76%). A szlovák iskolában magyar nyelvű oktatás egyáltalán nem folyik, s mivel a szlovák általános iskolát végzettek szinte kizárólag szlovákul folytatják középiskolai tanulmányaikat, megállapíthatjuk, hogy a magyar gyermekek egynegyede egyáltalán nem részesül anyanyelvi képzésben. Álljon itt néhány adat annak illusztrálására, miként befolyásolja ez a tény nyelvhasználatukat! A bodrogközi Királyhelmec gimnáziumának magyar és szlovák osztályaiban végzett felmérés során többek között 24 közhasználatú tárgyat, eszközt, növényt, élőlényt (pl. tányér, citrom, közúti jelzőlámpa, gáztűzhely, hóvirág) kellett a diákoknak (képek alapján) magyarul megnevezniük. A magyar tanítási nyelvű osztályok diákjai a képek 7,1%-át nem nevezték meg, a szlovák tanítási nyelvű osztályok magyar anyanyelvű diákjai viszont 13,3%-ukat; a kontaktusjelenségek aránya a magyar osztályokban 5,4%, a szlovák osztályokban 8,0%, a nyelvjárásias megnevezéseké pedig 2,9%, ill. 6,5% volt (1. Lanstyák 1993). A standard magyar nyelvtani szabályok érvényesítését, ill. a megbélyegzett nyelvi formák előfordulását vizsgálva azt állapítottuk meg4, hogy az ún. suksükölés a magyar iskolások esetében 2,75%. a szlovák iskolások esetében 13,86%, a szukszükölés 2,97%. ill. 10,3%, az ún. nákozás 24,86%, ill. 63,74% volt (Szabómihály 1993). 1. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban szinte minden tantárgyat magyarul oktatnak, a szakmunkásképzőkben és a szakközépiskolákban pedig az általános és a humán tárgyakat oktatják magyarul, a szaktárgyakat - iskolánkénti eltérésekkel — szlovákul. 2. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a magyar anyanyelvű lakosok száma mintegy 10%-kal több, mint a magyar nemzetiségűeké (608 221, ill. 567 296). Mivel az általunk is idézett minisztériumi statisztikákban - más kimutatásokhoz hasonlóan - a nemzetiséget veszik alapul, nem lehet tudni, hány magyar anyanyelvű gyermek jár szlovák tannyelvű oktatási intézménybe. 3. A szakmunkásképzősök adatai nem szerepelnek a minisztériumi kimutatásban, ezért Gabzdilová (1992: 170) alapján az 1990/91 -es adatokat közöljük. 4. A következő számadatokban - az előzőektől eltérően - a királyhelmeci gimnáziumon kívül a csallóközi Somorja magyar és szlovák gimnáziumában tanuló diákok nyelvi teljesítménye is szerepel.
