Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
512 Lanstyák István - Szabómihály Gizella Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a szlovákiai magyarok nyelvhasználata más, mint a magyarországiaké. Ezeket az - eddigi felmérések híján csupán szubjektív benyomáson alapuló - véleményeket 1991 óta empirikus kutatásokkal próbáljuk alátámasztani. A szlovákiai és a magyarországi középiskolások körében végzett vizsgálataink során például kiderült, hogy még a magyar iskolába járó középiskolások nyelvhasználata is több tekintetben eltér a magyarországi diákokéitól (1. Lanstyák 1992, 1993; Szabómihály 1993). Ezek az eltérések mindenekelőtt a beszélők kétnyelvűségéből és az anyaországtól való bizonyos fokú elválasztottságból adódnak. A nyelvi különfej lődés veszélyével már évtizedek óta tisztában vannak a nyelvművelők, az iskola mégsem törekedett tudatosan ennek elhárítására. A magyar nyelvi tantervek fő célként ugyan a müveit magyar köznyelv elsajátítását irányozzák elő, néhány fontos kérdés azonban tisztázatlan marad. Nem világos például, mit kell érteni müveit magyar köznyelven. A tankönyvek szemléltető nyelvi anyaga nagy százalékban tartalmaz szépirodalmi müvekből vett idézeteket. Az elsajátítandó köznyelvre mint eszményre beszélt nyelvi példát nem is találunk, holott a szlovákiai magyarok zömének, ha van egyáltalán lehetősége a magyar nyelvet a közéletben (vagyis a választékos nyelvhasználat legfontosabb színterén) használni, akkor ezt többnyire csak szóban teheti. A nyelvhelyességi kérdések tárgyalásakor a tankönyvszerzők szinte kizárólag magyarországi szakirodalomra támaszkodnak; kontaktusjelenségek mintegy mellékesen jelennek meg csak a tananyagban, mégpedig teljesen koncepciótlanul. A szerzők hallgatólagosan feltételezik, hogy a szlovákiai magyaroknak ugyanaz a (közelebbről sosem specifikált) magyar nyelv az anyanyelve, mint a magyarországi egynyelvű magyaroké. Ez a fő oka annak, hogy nem törekednek tudatosan és módszeresen a kétnyelvűségi helyzetből adódó kontaktusjelenségek tudatosíttatására, pedig ez előfeltétele volna az ezektől mentes köznyelv megtanításának. Az eddigi kutatások alapján ügy látjuk, hogy a szlovákiai magyarok anyanyelve a következőkben tér el a magyarországiakétól: (1) A közösség kétnyelvűségéből adódóan ún. kontaktusjelenségek fordulnak bennük elő a nyelvi rendszer minden síkján, regiszterenként és beszélőként eltérő mértékben. (2) A beszélőkre nagyobb mértékben jellemző a nyelvjárási(as) nyelvhasználat, ill. általában az ún. „nyelvhelyességi szabályokat” sértő elemek megjelenése. (3) Az ún. nyelvi bizonytalanság következtében nagyobb számban jelennek megy - különösen formálisabb beszédhelyzetekben - nyelvbotlások, lapszusok, hezitációk, elakadások stb. (4) A nyelvi bizonytalanságból, ill. a beszélők erősebb tájnyelvi hátteréből következően a magyarországitól eltérő módon jelentkezik a hiperkorrekció és a normatúlteljesítésre való törekvés (ezekre 1. Lanstyák 1992). (5) Az anyaországi magyar nyelvváltozatokkal összehasonlítva a szlovákiaiak sok tekintetben némileg régiesnek hatnak, mivel a magyarországi nyelvi újítások vagy fáziskéséssel jutnak csak be - vagy be sem jutnak - a szlovákiai magyar nyelvváltozatokba. (6) Sajátos jellemzője a kontaktusváltozatoknak az ún. széttagoló tendencia, vagyis az analitikus szerkezetek előnyben részesítése a szintetikusokkal szemben. Az eltérések - jellegüket tekintve - alapvetően kétfélék. (1) Egy részük az egynyelvű (magyarországi) nyelvváltozatokban teljesen (vagy szinte teljesen) ismeretlen: ilyenek elsősorban a kontaktusjelenségek, pontosabban azok egy része (más részük mint általános „indoeuropeizmus” a magyarországi nyelvhasználatban sem példátlan). Ezek helyett ott egészen más forma járatos, ill. olykor az anyaországban az illető jelenségnek nincs is nyelvileg egyértelműen megformált megfelelője. Ugyanakkor a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában a helyi változat sem kizárólagos, hanem mellette - társadalmi rétegenkénti, vidékenkénti, beszédhelyzetenkénti stb. eltérésekkel - a standard forma is él. (2) A kontaktusjelenségek más része az egynyelvű változatokban sem ismeretlen; ezek
