Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai

MISAD KATALIN

AZ ANYANYELVI NEVELÉS PROBLÉMÁI A SZLOVÁKIAI MAGYAR TANNYELVŰ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN

1. BEVEZETÉS

Szlovákiában a tavalyi év folyamán szinte követhetetlen iramban - néhány hónap alatt — lezajlott a (köz)oktatás reformja, melynek mintegy záróakkordjaként a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa már 2008. május 22-én elfogadta az új közoktatási törvényt. A Szlovák Nemzeti Párt által jelölt oktatási miniszter nyilatkozataiban hangsúlyozza, hogy a 2008. szeptember 1-jétől hatályos törvény különös figyelmet fordít az érettségi vizsga rendszerének átalakítására, valamint az egyes tantárgyak tartalmi megújítására. A reform „megálmodói” szerint az új rendelkezés általános alapelvei (pl. a helyi programok alapján történő oktatás, az ún. kompetenciákon alapuló ismeretek elsajátitása) különböző európai uniós dokumentumokból származnak (vö. Misad-Simon 2009).

A kisebbségi oktatásüggyel foglalkozó szakemberekben, magyartanárokban azonban egyre több kérdés merül fel az új tanév kezdetén valóssá vált reformkísérlettel kapcsolatban: Vajon hogyan befolyásolják a gyakran és jogosan bírált rendelkezések az anyanyelvi kompetenciák fejlesztését a szlovákiai magyar tan - nyelvű oktatási intézményekben? Hogyan változik az anyanyelvi nevelés követelményrendszere? Mit kíván tőlünk - pontosabban szólva: mit ír elő számunkra - az új törvény? Egyál - talán hogyan hat az oktatási rendszer átalakítása az anyanyelvi nevelés folyamatára a kisebbségi iskolákban? Hogyan változik az anyanyelvi nevelés tartalma? Miként módosul a tananyag felépítése? Milyenek lesznek az új anyanyelvi tankönyvek? Arra ugyanis, hogy nemzet és anyanyelv egymáshoz való kötődése menynyire meghatározó erejű, a legjobb példa éppen a kisebbségben élő magyarság: bár ragaszkodik mindenhez, ami magyar, elsődleges céljának mégis anyanyelve megőrzését tekinti. S mivel az anyanyelvi oktatásnak meghatározó szerepe van a nyelvmegtartásban, a kisebbségi magyar iskolák az oktatás legfontosabb nyelvi céljaként mindezidáig az anyanyelv már ismert beszélt nyelvi regisztereinek megszilárdítását, valamint újabbaknak - pl. a különféle szaknyelveknek - az elsajátíttatását jelölik meg (vö. Lanstyák 1996: 11; Misad-Simon 2009).

2. ÚJ UTAK KERESÉSE A KISEBBSÉGI ANYANYELVI NEVELÉSBEN

Az anyanyelvi nevelés társadalmi háttere - kisebbségi viszonylatban is - arra enged következtetni, hogy a jövő nemzedékének sokoldalúnak, önképzésre alkalmasnak és hajlandónak, valamint talpraesettnek kell lennie, s emellett megfelelő általános műveltséggel és jó kommunikációs készséggel kell rendelkeznie (vö. Szende 1996: 209; Antalné Szabó 1999; 679). Ez azt jelenti, hogy a magyartanároknak is más hangsúlyokat kell keresniük a tananyagban, s nemcsak mást, hanem másképpen - a korábbiakhoz képest megújult szemlélettel s módszerekkel - kell tanítaniuk. Az új oktatási törvény szerint abban az értelemben is növekszik a pedagógusok felelőssége, hogy nekik kell váló-