Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
TOROK TAMAS MAGYAR HELYNEVEK - SZLOVÁK TÉRKÉPEK. ZOBORALJA ÉS AZ ALSÓ-IPOLY MENTE MAGYAR HELYNEVEI SZLOVÁK TÉRKÉPEKEN BEVEZETÉS A szlovákiai magyar helynévkutatás az elmúlt 10-15 évben jelentős fejlődésen ment keresztül. A kezdeti szórványos gyűjtések, néhány település helynévanyagát összefoglaló adattárak megjelenése után megindult helyneveink tudományos feldolgozása. Névtanosaink eredményeit számtalan konferencia-előadás és publikáció bizonyítja. A rendszerváltás után fellendülő szlovákiai magyar névkutatás azonban nem volt előzmények nélküli. Feltétlenül meg kell említenünk a Teleki házaspár és Jankus Gyula tevékenységét. Teleki Tibor és Telekiné Nagy Ilona tudományos érdeklődése a nevek világára is kiterjedt, s számos szakdolgozatot vezettek e témában a nyitrai magyar tanszéken. Jankus Gyula gyűjtőmunkájának köszönhetően pedig több Ipoly menti, ill. Ipoly és Garam közi település helynévanyaga látott napvilágot adattár formájában. Szlovákia magyarlakta területéről eddig az élő földrajzi névanyag gyűjtése foglalkoztatta leginkább a kutatókat, mivel a korábbi tagosítás következtében kiveszés fenyegette. Ugyanilyen szükségesnek mutatkozik azonban a történeti, ill. a mai térképeken található névanyag feltárása is. Ehhez hasonlítva mérhető le a tudatos beavatkozás a mikrotoponímiába, az államnyelvváltásból eredő szlovák-magyar névpárok kialakulása, típusai és a fordítási jellegzetességek. Eddigi kutatásaim folyamán két tájegység helyneveivel foglalkoztam: Zoboralja és az Alsó-Ipoly mente történeti és élő névanyagát dolgoztam fel, rendszereztem tipológiailag, szerkezetileg (Török 2002a, 2002b, 2002c, 2005, 2006, 2009). Leginkább azonban a helynevek fordításának, fordíthatóságának kérdése foglalkoztatott. A megvizsgált szlovák és magyar nyelvű térképeken szereplő mikrotoponimák összevetésével megpróbáltam fényt deríteni a névpárok viszonyára, a fordítás folyamatára, ill. arra, hogy a történeti névanyaghoz képest milyen változások érzékelhetők a szlovák névváltozatokban. Jelen dolgozatomban e két kutatás a helynevek fordítására vonatkozó tapasztalatait összegzem. Érdemesnek tartottam összevetni a két terület szlovák nyelvű térképeinek fordítási sajátosságait, milyen átváltási műveletek a jellemzők, rávilágítani az esetleges különbségekre, ill. hasonlóságokra. A Nyitra környéki hegyes-dombos vidék a magyar nyelv északi nyelvhatára. A várostól északra fekvő falvak ma már nyelvszigetet képeznek. Nyitrától északra, a Zobor két oldalán 14 magyar település fekszik. A népi táj szemlélet ezeket a falvakat fekvésük szerint három csoportba osztja. A Zobor-Zsibrica hegyvonulat nyugati lejtőin találhatókat mondja hegymegieknek, a déli-délkeleti lejtőkön fekvőket hegyaljaiaknak, míg a Nyitra folyó bal partján elterülőket vízmegieknek (Barangoló 1995: 93). ANyitra völgyében van Vicsápapáti,
