Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
44 Misad Katalin A hivatalban a félfogadással kapcsolatos szóbeli ügyintézés nyelve az ügyfél nyelvhasználatához igazodik: a szlovákul köszönő vagy kérdező ügyfélhez szlovákul, a magyarul köszönőhöz, illetve kérdezőhöz magyarul szólnak. Ha az önkormányzati dolgozó számára ismeretlen ügyfélről nem derül ki, hogy milyen nyelven beszél, akkor a „jól bevált prosím - tessék kérdéssel bírják szóra”, s a szlovákul megszólaló polgárnak államnyelven, a magyarul szólónak magyar nyelven válaszolnak (vö. Menyhárt 2002: 39). Ha cseng a telefon, először szlovák, majd magyar nyelven szólnak bele: Mestský úrad - Várost hivatal. Prosím - Tessék. „Elég körülményes, mert hosszú, van úgy, hogy a telefonáló meg sem várja, míg végigmondom, hanem elkezdi mondókáját” - mondja az egyik interjúalany. 3.2. írásbeli ügyintézés A kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelkezéseinek betartása legszembetűnőbben a vizsgált hivatal által folytatott hivatalos levelezésben figyelhető meg. A Dunaszerdahelyi Városi Hivatal például a járás területén működő Csemadok-alapszervezeteknek csak magyar nyelven megfogalmazott hivatalos levelet küldött a közelmúltban, míg a város magyar tannyelvű óvodáiba és alapiskoláiba - amelyek közvetlenül az önkormányzat hatáskörébe tartoznak - már kétnyelvű hivatalos levél érkezett. Az efféle eljárás egyáltalán nem szokatlan: míg az oktatási intézmények hivatalos levelezését az illetékes minisztérium rendelkezése alapján a megyei tanügyi igazgatóságok is ellenőrizhetik, addig a járás területén működő kulturális szervezetek és a városi hivatal levélváltása „csak a két fél ügye”. A városi hivatalban készülő lakossági értesítők túlnyomórészt kétnyelvüek, a névre szóló hivatalos levelek azonban - követve a nyelvtörvénynek a közigazgatási szervek nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseit - csak szlovák nyelven íródnak. Bár azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20 %-ot, az ügyfelek saját anyanyelvűket is használhatják az írásbeli hivatalos érintkezésben, az adatközlők szerint a magyar nyelvű beadványok száma elenyésző: „Magyar nyelven általában az idősebb vagy a csak alapiskolai végzettséggel rendelkező ügyfelek leveleznek a hivatallal, akik nem tudnak szlovákul”. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy még ők is megpróbálják szlovák nyelven megszólítani a hivatalt, pl. a szlovák nyelvet beszélő s a szlovák helyesírást többé-kevésbé ismerő családtagjukkal, ismerősükkel, szomszédjukkal fogalmaztatják meg az önkormányzatnak szánt levelet. Abban az esetben, ha mégis érkezik magyar nyelvű folyamodvány a hivatalhoz, az önkormányzat kétnyelvű levélben válaszol, hogy „alkalomadtán - pl. felsőbb szintű ellenőrzés során - bizonyítani tudja intézkedése okát”. A lakossággal való kapcsolatteremtés eszköze, a hangosbeszélő - amelyet az utóbbi néhány évben már nem használnak - a közelmúltban szintén kétnyelvű volt. Elsőként minden alkalommal a szlovák nyelvű szöveg hangzott el, ezt követte a magyar nyelvű, amely többnyire nem önálló szöveg, hanem a szlovák eredeti alapján készült fordítás volt. Hasonló a helyzet a városi hivatal lapjával, illetve a hivatalhoz tartozó városi televízió heti magazinműsorával kapcsolatban is: az önkormányzat figyel arra, hogy az államnyelven, illetve kisebbségi nyelven írt cikkek, illetve műsorok száma megközelítőleg azonos legyen (lásd Dunajskostredský hlásnik - Dunaszerdahelyi Himök). Mivel az anyaggyűjtés során tudatában voltunk annak, hogy a Gramma Nyelvi Iroda munkatársai a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alá tartozó települések önkormányzatai számára a közelmúltban elkészítették az ezekben a hivatalokban használatos kérelmek, tájékoztatások stb. szlovák és magyar nyelvű mintaszövegeinek gyűjteményét, a vizsgálat során megkérdeztük, rendelkezik-e a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal magyar nyelvű típusszövegekkel. Az adatközlők saját bevallásuk szerint munkavégzésük során eddig nem találkoztak
