Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Variabilitás a helységnevek körében...447 zettek nagyrészt az 1994-es jegyzék szerinti magyar névformát tüntették fel, ez érvényes azokra a településekre is, amelyeknek az 1913- as törzskönyv szerinti magyar neve megkülönböztető előtagot (ritkábban utótagot) tartalmazott. Kevesebb volt az olyan válasz, amelyben az 1913-as névforma szerepelt (pl. Nagymad az 1994-es jegyzék szerinti Mad-dal szemben). Az előtaghiányos forma preferálása valószínűleg azzal is összefügg, hogy a megkülönböztető előtagot tipikusan mesterségesen állapították meg (a homonímia elkerülése végett) a törzskönyvezés során, helyben nyilván az előtag nélküli alak a használatos; a törzskönyvezéstől 1918-ig, illetve 1938-1945 között pedig olyan rövid idő telt el, hogy az előtagos név nem tudott meggyökeresedni. Az 1994-es jegyzéket, valamint a településektől beérkezett válaszokat magyar szakemberekből álló munkacsoport bírálta el, és tett javaslatot a majdani kormányrendeletben szereplő névre. Bár a munkacsoport azon a véleményen volt, hogy a változatosságot csökkentendő lehetőleg figyelembe kell venni az 1913- as helységnévjegyzéket, azaz a megkülönböztető előtagot tartalmazó nevet kellene preferálni, ez a törekvés csak néhány település esetében volt sikeres, ilyen pl. a már említett Nagymad (1994: Mad), Kisóvár (Starý Hrádok, 1994: Óvár). Más esetben a szlovák név és a régi magyar standardizált név egymást támogató hatása érvényesült: a korábban önálló Alsóvárad és Felsővárad községeket 1944-ben Barsvárad néven összevonták, 1948-ben az összevont település szlovák neve Tekovský Hrádok lett10 11. Az 1994-es helységnévjegyzékben a Várad név, a 2011-es kormányrendeletben pedig a község indítványára a Barsvárad szerepel. Horná Potôň magyar neve az 1994-es jegyzékben Lögerpatony, a 2011-ben a szlovák motivációval megegyező Felsőpatony. Bár a munkacsoport a szlovák név lefordításával létrehozott Gömörliget és Gömörfalva nevek megváltoztatását javasolta, helyben ezt nem támogatták, ezért ezek a nevek megmaradtak. Pozitív fejlemény, hogy az 1994-es jegyzékben nem szereplő, a szlovák személyiségekről elnevezett települések is felkerültek a jegyzékbe, pl. Ógyalla (Hurbanovo), Párkány (Štúrovo), Szete (Kubáňovo). Ebben a csoportban az 1913-as helységnévjegyzékhez képest egy eltérés van: a ma szlovákul Matúškovo-nak nevezett falunak a törzskönyvezéskor a Taksonyfalva nevet állapították meg, ez azonban helyben nem használatos, ezért is szerepel az új, 2011-es jegyzékben a Taksony. Összességében megállapítható, hogy kisebb eltérésekkel a 2011-es helységnévjegyzék az 1994-es helységnévjegyzékben szereplő névváltozatokat ismétli meg (a helyesírási és egyéb hibák nélkül). A névjegyzéket nagy nehézségekkel fogadta el a kabinet", hiszen például a kulturális minisztérium erőteljesen támadta, nem valószínű tehát, hogy a közeljövőben szóba jöhet ennek módosítása. A kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében ezek a nevek használhatók lesznek a hivatalos iratokon, a vasút- és autóbusz-állomásokon, valamint egyéb táblákon. Mindez valószínűleg megerősítőleg hat ezekre a névváltozatokra. 6. A TANKÖNYVI HELYSÉGNÉVHASZNÁLAT A Fico-vezette előző koalíciós kormány alatt újból terítékre került a tankönyvi helynévhasználat. Az államnyelvtörvény 3. § (3) bek. d. pontjára történő hivatkozással 2007-ben módosították a geodéziáról és kartográfiáról szóló 1995. évi 215. sz. törvényt, és a 18. §-hoz egy, az eredeti szövegben nem szereplő (8) bekezdést iktattak be, amely lényegében az idegen nyelvű szövegekben is előírja a hivatalos (standardizált) szlovák helynév használatát. Erre a jogszabályra hivatkozva az oktatási kormányzat gyakorlatilag megtiltotta, illetve korlátozta 10. Bars megye szlovák neve Tekov, vagyis a szlovák előtag a magyar lefordításával keletkezett. 11. A kormányhatározatot 2011. december 19-én fogadta el a kormány, száma 534/2011.
