Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
448 Szabómihály Gizella a magyar nyelvű tankönyvekben a magyar földrajzi nevek használatát. Hosszas politikai tárgyalások után 2008-ban az MKP-nak sikerült megváltoztatnia a közoktatási törvényt oly módon, hogy a tankönyvekben első helyen a meghonosodott kisebbségi (tehát magyar) helynevek szerepelnek, majd pedig zárójelben vagy virgula után a szlovák név. A módosított közoktatási törvény alapján készíttetett el az Állami Pedagógiai Intézet egy olyan anyagot (Zoznam 2009)12, amely szerint a tankönyvek fordításakor a kiadóknak eljárniuk kellene. A bevezető részben terminológiai szótár, a feldolgozott források jegyzéke, valamint a kerületek és járások rövidítését tartalmazó lista található, ezt követi három jegyzék. Az elsőben az adminisztratív egységek neve található, a második tartalmazza a helységneveket, a harmadik pedig az egyéb helyneveket (domborzati nevek és víznevek). Mind a három jegyzék szlovák-magyar és magyar-szlovák sorrendű változatban készült. A kísérőlevél (utasítás) szerint a tankönyvekben a helyneveket úgy kell közölni, hogy a szövegben első helyen szerepel az adott objektumnak a jegyzék szerinti kisebbségi (azaz magyar) neve, majd pedig virgulával elválasztva a szlovák neve, a kiadvány végére pedig egy magyar-szlovák szójegyzéket kell beiktatni. A kísérőlevél szerint a jegyzéket 2009. 7. 14-én a minisztérium jóváhagyta. Nincs tudomásunk arról, hogy az anyag előkészítésébe vagy kidolgozásába magyar szakembert bevontak volna. A helységnevek esetében a szerzők - a szlovák állásponttal egyezően - nem vették figyelembe a 19. század végén és a 20. század elején lezajlott magyar standardizálást és az ennek az eredményét tartalmazó 1913-as helységnévjegyzéket (törzskönyvet), hanem a standardizálás, azaz az 1898 előtti névformákat közlik (a forrás feltüntetése nélkül). Mindenképpen üdvözlendő, hogy az 1948 után szlovák személyiségekről elnevezett települések esetében is feltüntetik a magyar nevet a szerzők, így a jegyzékben szerepel a Párkány, Diószeg, Tallós stb., vagyis a tankönyvekben ezek a helységnevek használhatók. Az is érthető és akceptálható, hogy a hatósági úton magyarosított neveket nem veszik át (pl. Dubnica nad Váhom mellett a Dubnicá-1, Svidník mellett a Szvidnik formát közlik)13, az itt felsorolt magyar helységnevek azonban nagyon sok esetben nemhogy az 1913-as törzskönyvi névvel nem egyeznek, hanem a jegyzék születésekor még érvényes 1994-es jegyzék szerinti nevekkel sem. így például Orechová Potôh az 1994-es jegyzékben Diósförgepatony, itt Dióspatony, a második világháború után összevonással vagy önállósodással keletkezett településeknek (a jegyzékben 151 ilyen van) pedig egyáltalán nincs feltüntetve magyar nevük, holott az 1994-es törvény mellékletében szerepelnek, ilyenek pl. Nový Život (1994: Illésháza), Gemerský Sad (1994: Gömörliget), illetve Pat (1994: Patince) és Virt (1994: Virt). (Az egész folyamatról bővebben 1. Szabómihály 2009). A 2010-ben felállt új kormány kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesének hivatala tárgyalásokat kezdeményezett az oktatási minisztériummal, ennek eredményeképpen az Állami Pedagógiai Intézet új igazgatója egy új, pontosított utasítást küldött szét a tankönyvkiadóknak, amely szerint a szlovák név zárójelben is közölhető, illetve nem szükséges minden előforduláskor azt feltüntetni14, viszont tovább-12. A pedagógiai intézeti kísérőlevél szerint a szerzők Imrich Horňanský docens és Milan Majtán, DrSc., az anyagban a szerzők neve csak az egyes fejezetek mellett szerepel. A kéziraton nincs évszám feltüntetve, mivel azonban 2009- ban küldte szét a minisztérium, ezt az évszámot használjuk. 13. Dubnica nad Váhom az 1913-es törzskönyv szerint magyarul Máriatölgyes, Svidník pedig Felsővízköz, s ezeket a neveket közlik a magyar helységnév-azonosító szótárak is (1. pl. Sebők 1990). 14. A körlevél szerint úgy kell a szlovák helyneveket közölni, ahogyan azt a 2002-2006 között jóváhagyott tankönyvekben szerepelt. Már most nyilvánvaló, hogy ez a megfogalmazás félreértésekre ad okot. Egyes kiadók a helynév minden egyes előfordulásakor előírják a szlovák név feltüntetését arra hivatkozva, hogy az utasításban nem szerepel expressis verbis, hogy a 2002-2006 közötti gyakorlat azt jelenti, hogy a szlovák nevet csak egyszer, az első előforduláskor kell közölni.
