Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
442 Szabómihály Gizella 15. századtól van adat), Dióspatony (Orechová Potôň, hivatalosan mindig Diósförgepatony, ez a község a korábbi Dióspatony és Förgepatony egyesüléséből keletkezett). A szlovák egyelemű név hatása is kimutatható azonban, erre példa az alábbi idézet: „A lényegen mit sem változtat, de Bodak - egykori nevén Nagybodak - kiürülése már a pártállamban elkezdődött.” (Új Szó 2003.12.19.) A település neve most szlovákul Bodíky, hivatalos neve régen és az 1994-es jegyzék szerint is Nagybodak, helyben természetesen a Bodaknak nevezik, az írásos forrásokban a Nagybodak csak 2,4-szer gyakoribb, mint a köznyelvi Bodak. Hasonló a helyzet a hivatalosan mindig Garampáld-nak nevezett Érsekújvári járásbeli községgel: Fényes Elek (Fényes 1851) Páld-ként említi, s ugyanez volt a magyar neve a két világháború között, szlovákul Pavlovának nevezték el; a Garampáld és a Páld alakok viszont körülbelül ugyanolyan gyakoriságúak. Látszólag ellentétes jelenség figyelhető meg Prešov magyar neve esetében. Ennek magyar neve mindig is Eperjes volt (1. 1248: Eperyes), az utóbbi időben azonban megjelent a Sároseperjes forma (elektronikus és nyomtatott szövegekben is). Mivel mind szlovákiai, mind magyarországi szövegekből vannak rá példák, e forma létrejöttét kétféleképpen is magyarázhatjuk. A dunaszerdahelyi járásban van egy, az 1994-es jegyzék szerint Eperjes-nek nevezett falu, amely éppen a homonímia kiküszöbölése miatt kapta 1913-ban a Pozsony- előtagot (Pozsonyeperjes5). Mivel az előtaghiányos Eperjes alak a vizsgálatok szerint meglehetősen gyakori, előfordulhat, hogy a névazonosság elkerülése miatt kezdték el egyesek használni a Sároseperjes nevet. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy Magyarországon 1954-ben ezt a nevet adták egy Csongrád megyei településnek. Ebben az esetben a Sároseperjes megkülönböztető előtagú név ennek hatására alakult ki. A település-összevonások, illetve -szétválások akár kettőnél több települést is érinthettek, e neveknél is nagyfokú variabilitás figyelhető meg. Külön problémát jelentenek a nevükben azonos utótagot tartalmazó falvak, amelyeket a magyarországi törzskönyvezést követően egyesítettek, ezeknél az 1994-es jegyzékben szereplő magyar név rendszerint egyelemű (az utótaggal azonos), magyarországi források azonban - a magyar névadási szokásoknak megfelelően — rendszerint a nagyobb település nevét közük. Ilyen például az 1961-ben Kálna nad Hronom néven egyesített Kiskálna és Nagy - kálna, amelynek az 1994-es jegyzék szerinti magyar neve Kálna, a Sebők-féle szótárban (1990) viszont a Kálna nad Hronom mellett a Nagykálna név szerepel, különböző szlovákiai szövegekből pedig mindkettőre van számos példa. Valamivel bonyolultabb a helyzet Valice község esetében: ezen a néven 1971-ben Alsó - vály, Felsővály és Gömörmihályfalva községeket egyesítették (1990 után szétváltak), az 1994-es jegyzékben Valice magyar neve Alsóvály, a Sebők-féle helységnévtár első kiadásában a Felsővály, a második kiadásban az 1994-es jegyzékkel összhangban az Alsóvály név szerepel, illetve mellette mint egyéb magyar név a Vály. Ugyanakkor az 1994-es jegyzékben szereplő Vyšné Valice magyar neve Felsővály. A változatosság növeléséhez tehát hozzájárultak a Magyarországon kiadott helységnévazonosító szótárak, elsősorban az 1918 után (egyesítéssel vagy kiválással) létrejött települések esetében. E csoporton belül sajátos problémákat vetnek fel az 1920-as földreformot követően létrehozott telepesfalvak, illetve az 1948 után a nagyobb uradalmak egy-egy központi fekvésű majorságából önállósult falvak. Az első világháború után létrejött telepesfalvak lakossága nagyrészt cseh (morva) vagy szlovák volt, tehát szlovák nevet adtak az új településnek (pl. Hviezdoslavov, Hurbanova Ves). Az 5. A Pozsony itt a megyére utal, ahol az adott település található.
