Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Variabilitás a helységnevek körében...441 támaszkodó helységnév-azonosító szótárakat (elsősorban Sebők 1990,1997, valamint Lelkes szerk 1992, 1998; Hajdú-Moharos 2000) voltak kénytelenek használni. Az 1994-es helységnévjegyzék megjelenése, a magyar neveknek a közúti jelzőtáblákon történt feltüntetése után a jegyzékben szereplő névformákra a beszélők mint többé-kevésbé hivatalos nevekre tekintettek. Jól mutatják ezt pl. egyes települések honlapjai vagy az ott megjelent kiadványok, helyi lapok, ahol a település mai magyar neveként éppen az 1994-es jegyzék szerinti névforma szerepel. A falu történetét bemutató szövegekben azonban tipikusan megjelenik a 19. századi magyarországi törzskönyvezéskor megállapított név is (sőt a korábbi névformák is). Mindez oda vezetett, hogy egyazon településnek több magyar neve is adatolható különböző forrásokból. A leggyakoribb az az eset, amikor az 1913-as név és az 1994-es, előtaghiányos név váltakozik, pl.: Nagymad : Mad; Pozsonycsákány : Csákány; Vágfarkasd : Farkasd. Ebbe a csoportba sorolhatók azok az esetek is, amikor egy-egy magánhangzó időtartamában van eltérés a két névalak között, pl. 1898-tól 1948-ig minden helységnévtárban2 a Zseliz forma szerepelt, az 1994-es jegyzékben viszont a Zseliz, ma mindkét formára számos adat van; úgy tűnik, a helyi szövegekben a hosszú i-s forma az általánosabb.3 Hasonló a helyzet Zemné magyar nevével: 1873 óta minden helységnévtárban a Szimő forma található, az 1994-es jegyzékben viszont a Szimő, ennek hatása szintén kimutatható. Egyes esetekben a névforma variabilitásában valószínűleg a kiejtésbeli változatosság tükröződik. Jó pár település esetében megfigyelhető, hogy a különböző 19. századi helységnévtárak más-más változatban tüntetik fel a nevet, pl. 1863-1873, 1888-1895, 1902 Károsmulyad, 1877-1882 Rárosmulyád, 1898-1900 Rárósmulyad, 1907-1913, 1938-1945 Ráros - múlyad, 1927-1938, 1945-1948 Ráros-Múlyad (1994: Rárósmúlyad)', 1863-1888 Ipolyszécsénke, 1892-1913, 1938-1945 Ipolvszécsényke, 1927-1938, 1945-1948 Szécsénke (1994: Ipolyszécsényke). Internetes forrásokból jelenleg adatolható a Rárósmulyad, a Rárósmúlyad, valamint a Rárósmulyad is. Hasonló váltakozás figyelhető meg a másik említett település, de további falvak esetében is: Szécsénke ~ Szécsényke ~ Ipolyszécsénke ~ Ipolyszécsényke', Lukanénye ~ Lukanyénye4', Agcsernő ~ Agcsernyő\ Tiszacsernő ~ Tiszacsernyő; Bábindal ~ Babindái; stb. A másik névcsoport, ahol nagyfokú variabilitás jelentkezik, a -falaf-falva utótagú nevek. Ezek esetében is megállapítható, hogy a különböző években kiadott helységnévtárakban hol - fala, hol -falva utótaggal szerepelnek. Ide sorolhatók pl. Oldalfala ~ Oldalfalva, Balogfala ~ Balogfalva. (1. még Szabómihály 2005). Néhány település esetében aránylag gyakoriak a szlovák megnevezés mintájára spontánul kialakult névalakok is: Gömöralmágy (Gemer - ský Jablonec, magyarul mindig és az 1994-es jegyzékben is Almágy), Szlovákújhely {Slovenské Nové Mesto', 1994: Újhely), Kaposkelecsény {Kapušianske Kľačany, 1943: Nyarádkelecsény, 1994: Kelecsény), Rimajánosi (Rimavské Janovce, magyarul mindig Jánosi), Vágtornóc (Trnovec nad Váhom, magyarul mindig Tornác). Az itt említett nevek kontaktusjelenség voltát támasztja alá, hogy helységnévtárakból nem adatolhatóak. Más esetekben a jelenlegi szlovák névnek szerkezetileg megfelelő magyar névalak egybeesik egy törzskönyvezés előtti névformával, így egymást erősítik, pl.: Nagyzellő ( Veľké Zlievce, minden szabályozáskor Felsőzellő, a Nagyzellő alakra viszont már a 2. A Központi Statisztikai Hivatal honlapján (http://konyvtar.ksh.hu/) digitalizálva elérhetők az 1873-1913 közötti helységnévtárak, az adatok ezekből származnak. Az 1873 előtti adatok forrása Majtán 1998, ill. Vlastivedný slovník (1978). 3. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a Zseliz írásmód a mai kiejtést tükrözi. Ilyen kutatások azonban tudtommal nem folytak. 4. A Lukanyénye forma esetében nem zárható ki a szlovák Nenince [nyenyince] hatása, ugyanis a hivatalos helységnévtárakban csak a -nénye utótagú formákkal találkozunk.
