Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
438 Szabómihály Gizella végén és a 20. század elején került sor, az egy település - egy név alapelv figyelembe vételével megvalósított névrendezés 1898-1912 között Árva, Liptó, Fogaras és Hunyad megye kivételével az akkori Magyar Királyság teljes területén lezajlott, ennek a törzskönyvezésnek az eredményét rögzítette az 1913-as helységnévtár, amely magyar(országi) szempontból ma is meghatározó. A múlt század folyamán aztán már csak 1939-1944 között került sor újabb magyar névrendezésre, s ez is csak a visszacsatolt területeket érintette. A magyar törzskönyvezést követően a múlt század folyamán többször is változott a szlovákiai magyarlakta települések neve. Az első világháború után megalakult Csehszlovákiában 1920-ban fogadták el a településnevek használatát szabályozó törvényt. Eszerint a belügyminisztérium minden település számára „csehszlovák” nevet állapított meg; az olyan települések számára azonban, amelyekben a kisebbségi állampolgárok számaránya meghaladta a 20%-ot, kisebbségi nyelvű helységnevet is jóváhagyhatott. A csehszlovák, azaz gyakorlatilag szlovák név megállapítása többféle módon történt. Ha korábbi forrásokból adatolható volt szláv név, az vált a település szlovák nevévé; a magyar nyelvterületen az ilyen névadásra példa például Levice, azaz Léva vagy Fiľakovo azaz Fülek (1773: Lewicze\ 1786: Filakowo). Egyéb esetekben a hatósági névmegállapítás során az értelmezhető köz- vagy tulajdonnévi tagot rendszerint lefordították (pl. Kövecses —> Sírkövéé), a többit átírták (pl. Zsigárd —> Žigard). Néhány település esetében azonban engedélyeztek csak magyar nyelvű és magyar helyesírással írt neveket is (pl. Bögellő, Süly; minderről bővebben: Szabómihály 1998: 136-137). A szabályozás során sokszor a magyarországi törzskönyvezéskor megállapított magyar nevet is módosították: rendszerint el - hagyták, esetleg megváltoztatták az 1898-1912 közötti törzskönyvezés során a homonímia elkerülésére megállapított megkülönböztető előtagokat (pl. Komáromszentpéter —* Szent - péter, Nemesabony —* Nagyabony), a magyarosított név helyett pedig a szláv eredetű nevet vezették be újra (pl. Özörény —» Gömörhorka; Bodrogmezö —> Pólyán). A bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült területeken újra visszaállították az 1913 törzskönyv szerinti magyar neveket, illetve település-összevonás esetén új nevet adtak a falunak, pl. 1943-ban Magyarkelecsény-t, Magyarmocsár-t és Ungnyárád-ol 'Hyarádkelecsény néven vonták össze. 2.2. Az 1948-as helységnévrendezés és a településszerkezetet érintő későbbi változások A második világháború után 1948-ben lépett életbe az a rendelet, mellyel Szlovákia területén 710 - zömmel magyar - település korábbi szlovák hivatalos nevét megváltoztatták, illetve akkor szüntették meg jogilag is a kisebbségi nyelvű helységnevek használatát. Az új szlovák hivatalos nevek megalkotásakor egyértelműen a valóban „szlovákos” nevek létrehozása volt a cél, ezt többféleképp érték el. A köznévi etimonú településneveket következetesen lefordították, például a som drieň, ezért Somodi Drie - novec lett (1920: Somody, magyarul Somodi), a hód szlovákul vydra, tehát az 1913-ban Nemeshódos-ként törzskönyvezett csallóközi falu szlovák neve Vydrany lett (1920: szlovák neve nem volt, magyar neveként a törzskönyvezés előtti Hodos-t határozták meg). A nem értelmezhető településneveket a szlovák helynévképzési szabályoknak megfelelően „alakították át”, vagy más motiváció alapján nevezték meg, ilyen volt például Magyar - bél —* Veľký’ [Nagy] Biel (1920: Maďarský’ Bél, magyarul Magyarbéľ)', Nagymegyer-t a Csalló víznév szlovákos változata alapján nevezték el Čalovo-nak (1920: Veľký Meder, magyarul Nagymegyer). Több mint egy tucat települést szlovák (cseh) történelmi személyiségről neveztek el, így Feled-et (1920: Feledince) Janko Jesenský szlovák író (1874-1945) után nevezték el Jesen - s£é-nek; Ľ. Štúr (1815-1856) szlovák reformko-
