Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
428 Bauko János cságo-belló, esu, dovi ’viszlát’, dovidenia ’viszontlátásra’, hi, high, hali, haló, kívánok, maj sa, papá, Tschüss, vitaj, zbohom, zdrastvuj, zdravím, zdravíčko. A két iskolában a köszönésformák egyéb formái között az adatközlők a következőket is megemlítették: csók, kézfogás, mosoly, fejbólintás, integetés, kacsintás, ölelkezés, füttyentés, meghajolás, kézcsókolás, kalapemelés, válveregetés, az autóból való dudálás, illetve fényjelzés, felállás (így köszönnek a pedagógusnak az óra elején és végén). A verbális köszönésformákat bizonyos szituációkban nem verbálisak váltják fel, illetve a verbális és nonverbális formák együttesen használatosak. A diák gyakran ugyanazon személynek eltérően köszön beszédszituációtól függően. A kérdőívekben szereplő válaszok is ezt tanúsítják: az adatközlők gyakran 2-3 köszönésformát is feltüntettek az adott egyénnel való érintkezésben. A nemzetiségileg vegyes házasságokban a köszönésforma nyelvileg személyfüggő lehet. Példaként említhetjük, hogy az egyik adatközlő az édesanyjának a szia, heló (anyu), az édesapjának az ahoj, čauko (oci ’apa’) formákkal köszön, ami azzal függ össze, hogy az anyjával magyar nyelven kommunikál, az apjával pedig szlovákul. Amikor azonban mindkét szülő jelen van a találkozás során, a sziasztok vagy ahojte többes számú alak is használatos. Amennyiben összehasonlítjuk a magyar tannyelvű alapiskolában és a szlovák tannyelvű nyolcéves gimnáziumban használatos köszönésformákat, a következő eltéréseket, illetve azonosságokat figyelhetjük meg. Az Ml-ben a gyakorisági sorrend a következő: 1. Szia, 2. Heló, 3. Jó napot, 4. Csókolom, 5. Cső, 6. Szevasz, 7. Dicsértessék, 8. Csá. Az SZI-ben a szlovák nyelvű alakváltozatok közé magyar formák is beékelődtek: 1. Ahoj, 2. Čau, 3. Dobrý deň, 4. Szia, 5. Heló, 6. Szevasz, 7. Nazdar, 8. Bozkávam. Az Mi-be járó diákok ritkán használnak szlovák köszönésformákat, ami a magyar nyelv használatának dominanciájával függ össze. Az SZI-ben a szlovák köszönésformák dominálnak, de a korpuszban szép számban találunk magyar példákat is. Nemcsak a magyar nemzetiségű diákokhoz kötődik a magyar köszönésformák használata, hanem a magyarul beszélő, illetve értő tanulókhoz is. A 100-ból 67 tanuló tüntette fel, hogy magyar köszönésformákat is használ. A legfrekventáltabb a szia. A gimnazisták által kitöltött kérdőívekben a következő, magyar ortográfiával közölt köszönések találhatók: adjon Isten, áldás békesség, csacsumi, csá csűrni csá, cságo-belló, csákány, császtok, csókolom, cső, csőke, csu, csűrni, helóka, hellósztok, jó napot/reggelt/estét, kívánok, szász, szerbusz, szevasz, szia, szia-mia, sziasztok, szijóka, szióka, sziusz. A diákok egy része nemzetiségileg vegyes családokban él, ahol gyakoribbak a kódváltások, amikor egyetlen diskurzuson belül két nyelvnek van aktív szerepe. Ez a köszönés- és megszólításformákban is mutatkozik. A bilingvis magyar-szlovák környezet nagy mértékben befolyásolja a köszönésformák használatát. A kétnyelvüek bővebb köszönéskészletből válogathatnak, s a mentális lexikonból aktivált forma kiválasztása a kommunikációs helyzettől, partnertől, pragmatikai tényezőktől stb. függ. A kétnyelvű környezetben a köszönésnek identitásjelölő fünkciója is lehet. Az eltérő nemzetiségű személyek a verbális érintkezés során a köszönésforma használatával is tudathatják a másikkal, hogy milyen identitással rendelkeznek. Az egyik fél pl. következetesen használhatja a magyar köszönésformát (pl. jó napot), a másik fél pedig a szlovákot (pl. dobrý den) az egymással való érintkezés során. A kétnyelvűségi helyzetből adódóan a kommunikációs partnerek alkalmazkodhatnak egymáshoz a nyelv- s ezáltal a köszönéshasználatban is. Azonban arra is van példa, hogy ha nem történik meg az alkalmazkodás, ez konfliktust eredményezhet a két személy között. Idővel változhat, hogy milyen nyelven történik a másik köszöntése. Megtörténhet, hogy a két személy addig köszön szlovákul egymásnak, míg ki nem derül a kommunikációs szituáció
