Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A természetes magyar-szlovák kétnyelvűség... 401 • Ignorálja a beszélgetést, mintha nem is hozzá szóltak volna, ilyenkor úgy tesz, mintha éppen valami egyéb fontos tennivalója lenne, ezért nem is hallotta, hogy hozzá szóltak. A leírt kommunikációs stratégiák segítségével Anna el tudta kerülni bázisváltást, a gyermeket nem sikerült szlovák nyelvű megnyilatkozásra rávenni. A már említett, a gyermek 2,9 éves korában lejegyzett párbeszédekből is kitűnik (1. a mellékletben), hogy Anna tudatosan kerüli a szlovák nyelv használatát. A bázis nyelv a kommunikációban résztvevőknél megmarad, mindkét beszélő csak az általa választott kódot használja, kód váltás nem történik. Figyelemre méltó, ahogyan Anna a két nyelvről mint elvont fogalomról már három - éves kora előtt képes beszélni, s az is, hogy verbálisán is megfogalmazta, hogy melyik nyelvet választotta kommunikációja számára. Ebben teljes mértékben következetes maradt, jól mutatja ezt a két nyelv teljes és tudatos különtartása s a kódváltások hiánya egy aránylag kevert nyelvi közegben. Annak ellenére, hogy a mindennapi kommunikációs helyzetekben Anna a szlovák nyelvet érti, maga akti van azt nem használja, a szlovák nyelv még kölcsönzés szintjén sem jelentkezik beszédében. Elmondható tehát, hogy Annánál hároméves korára olyan kétnyelvűség alakult ki, melyben az egyik nyelv mind a produkció, mind a percepció szintjén használt, míg a másik nyelv használata a kommunikáció során csak az értés szintjén jelenik meg. Nézetem szerint ennek több oka van. Egyrészt a szlovák nyelvű input - az apa nem használja a gyermekkel kizárólagosan csak a szlovák nyelvet, másrészt munkája miatt kevesebbet van a gyermekkel - jóval kisebb mértékű, mint a magyar nyelvű, másrészt környezetében az egy nyelv aktív használatával és a két nyelv értésével a gyermek kommunikációs igényeit teljesen ki tudja elégíteni. Ezen kívül a nyelvtudás szintje a nyelv megválasztásában nagy szerepet játszik. Minél kevésbé kiegyensúlyozott a kétnyelvű kompetenciája, annál valószinűbb, hogy a gyermek inkább azt a nyelvet részesíti előnyben, amelyen biztosabban és magasabb szinten tudja magát kifejezni. Anna magyarul már kétéves kora után színesen, bő szókinccsel tudta magát kifejezni, s mivel szlovák nyelvi tudása ezt a szintet nem érte el, másik nyelvének nyelvi produkcióban való használatát tudatosan elutasította. 5. KITEKINTÉS Az egyéni kétnyelvüségi kutatásoknak nemcsak a nyelvészeti, de a társadalmi jelentősége is nagy. Szlovákiában 2010-ben a házasodó magyar nemzetiségűek 25 százaléka szlovák nemzetiségű személlyel kötött házasságot. Ez az arány egyfajta állandóságot mutat, az utóbbi tíz évben tehát nem nőtt, de nem is csökkent számottevően a vegyes házasságok aránya (forrás: Štatistický úrad SR databáza SLOVSTAT). A szülők gyermekeik nyelvi nevelése terén gyakorlatilag saját találékonyságukra vannak utalva. A kétnyelvűsítésnek sok módja van, s nem mindegy, hogy ki melyiket alkalmazza. A külföldi tapasztalatokat leíró szakirodalom nemcsak eltérő nyelvpárokat ír le, de eltérő társadalmi gyakorlatot is tükröz, ezért eredményei szlovákiai magyar viszonylatban csak a helyi viszonyokra való adaptálás után alkalmazhatóak. A korábban bemutatott „klasszikus” családi modellekkel kapcsolatban is meg kell jegyeznünk, hogy a valós gyakorlat, illetőleg a körültekintően dokumentált esetleírások jóval összetettebb képet mutatnak. A tényleges interakciókban rendkívül nehéz a szülői stratégiákat a kétnyelvű felnőtt beszélőknek következetesen és maradéktalanul végigvinni. A szociolingvisztikai szempontokat figyelembe vevő elemzésekben az is fontos tényezővé válik, hogy a szülő az interakciókon belül vajon egy- vagy kétnyelvű kontextust teremt. Kétnyelvű családokban gyakori, hogy a nagyobb és a kisebb gyermekek kétnyelvűsége eltér egymástól, sőt nemegyszer előfordul, hogy míg a nagyobbak mindkét nyelven képesek kommunikálni, addig
