Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
400 Vančoné Kremmer Ildikó Anya: Ancsikám, te tudsz szlovákul? Anna: Hűm. Anya: És magyarul tudsz? Anna: Igen Anya: És a tata ‘apa’, az hogyan beszél? Anna: Szlovákul meg magyajul. Anya: És a mama hogyan beszél? Ancsi: Magyajul. Anya: És kivel beszélek én szlovákul? Ancsi: Tatával. Anya: És még? Ancsi: Babkával, (’a szlovák nagymamával’) Ugyancsak 2,8 éves, mikor kijelenti, hogy ő csak magyarul hajlandó beszélni. Anna: Mama, én csak magyajul beszélek. Anya: Dehogyis kicsikém, hiszen tudsz te a tatával ‘apuval’ szlovákul is. Anna: De én csak magyajul. Anya: És a tatával? Anna: Magyajul. Üümmm. Annak ellenére, hogy gyermek nyelvi fejlődésének leírásakor alkalmazott módszer a résztvevő megfigyelés volt, néhány esetben „kísérleti” helyzetben próbáltuk meg aktivizálni Anna szlovák tudását annak eldöntésére, hogy másodnyelvének aktív használata előhívható-e. 1. kísérleti helyzet: Anna egyik kedvenc játéka, hogy az elhangzó meghatározás alapján ki kell találnia magát a fogalmat. Anna ekkor 2,8 éves volt.- Ez egy cipő. Neked is van piros. Nyáron szoktuk hordani.- Szandál.- Ez egy olyan, amit nyáron szoktunk enni és hideg.- Fagyi. Megpróbáltuk eljátszani ugyanennek a játéknak a szlovák nyelvű változatát: — Teraz nosíš topánky, ale cez leto čo si nosila? ‘Most félcipőt hordasz. De a nyáron mit hordtál?’- Szandál. Papucs. Rajzoljál papucsot. Kék papucsot. Ez mi lesz? — To je také, čo máš velice rada, je to studené, cez leto to papáme, a musíš to pomaly jesť. ‘ez olyan, amit nagyon szeretsz, hideg, nyáron esszük, és lassan kell enned.’- Fagyi. Dá sa z toho papať, aj Anička má také, je to modré, zobereš si príbor a papkáš. Čo to je? ’Enni lehet belőle, Ancsikának van ilyen, kék, előveszed az evőeszközt és eszel. Mi ez?’ Tányér. Mint a párbeszédekből jól látható, a gyermek ugyan érti a szlovák nyelvet, de válaszolni csak magyarul hajlandó. Az első szlovák párbeszédben megfigyelhető viszont, hogy a gyermek a magyar szó végére nem tett tárgyragot, ami utalhat a szlovák élettelen főnév paradigmájú accusativusi zérómorféma használatára. A második kísérleti helyzetben a szülők oly módon szerették volna elérni, hogy a gyermek használja a szlovák nyelvet, hogy az apa csak akkor játszik Annával, ha szlovákul kéri meg erre, de ha ezt erőltetni szerették volna, akkor a kicsi vagy abbahagyta a játékot, vagy sírásra görbült a szája. Volt alkalmam azt is megfigyelni, hogy Anna a szlovák nyelvű nagymamával való társalgásban milyen kommunikációs stratégiákat alkalmaz. • Nonverbális gesztusokat használ, pl. az igen vagy a nem kifejezésére, ezeket gyakran az iiIliim, üiimm kifejezéssel kísérve. • Tolmácsként használja a jelenlevő családtagokat, ha az édesanya is jelen van legtöbbször hozzá fordul és megkéri: mondd te. • Kerüli a beszélgetést. Ha tőle kérdeznek valamit, s ha más közeli családtag is ott van (szülők, testvérek), az egyenes válasz helyett hozzábújik az éppen jelenlévőhöz.
