Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A természetes magyar-szlovák kétnyelvűség...397 Apa: Aj ja. ‘Én is’, [színek szerint kiválasztják a figurákat a játékhoz] Fiúgyermek: So žltými. ‘Sárgákkal.’ [gurít] Apa: Čo som hodil? ‘Mit gurítottam?’ Fiúgyermek: Gomba. ‘Gombát’. Apa: Čo? ‘Mit?’ Fiúgyermek: Hríbik. ‘Gombát.’[gurít] Zase napocska. ‘Megint napocska.’ Apa: Čo to je? Čo to svieti? ’Mi az? Mi világít?’ Fiúgyermek: Slniečko. ‘Napocska.’ Apa: Čo to je? ‘Mi az?’ Fiúgyermek: Fa. Stromček. ‘Fácska’ Apa: A toto? ‘És ez?’ Fiúgyermek: Srdiečko. ‘Szívecske.’ A kisfiú itt fokozatosan hangolódott rá a szlovák nyelvre. Mielőtt az édesapjával való beszélgetés elkezdődött, a gyermek az édesanyjával magyarul beszélgetett, a párbeszéd elején még ez a nyelv jelentkezett. A gomba szóban a szlovák nyelv hatását a -t tárgyrag hiánya mutatja. Miután édesapja szlovákul folytatta a beszélgetést, a gyermeknél is ez a nyelv került előtérbe. A szlovák nyelvű kérdésekre először magyar szó a válasz, majd párhuzamosan mindkét nyelvű, s végül már csak szlovák. A gomba és a fa a magyar gyermeknyelvben kicsinyítő képző nélküli, ellentétben a gyermeknyelvi napocska szóval. A szlovák nyelvben sokkal gyakoribb a kicsinyítő képzős szavak használata (nemcsak a gyermeknyelvben), itt mindhárom szó képzett formában jelenik meg. Amikor a kisfiú édesanyjával beszél, kódot ritkán vált, s kódválasztása következetesen a magyar. A fiúgyermeknél is megjelent a játék során a szlovák nyelv választása (2,6 év), nála ez kb. 3 éves koráig tartott. A két nyelv különválása után a lánygyermek kódválasztása alapvetően a beszélgetőtárstól függ. Az édesanyjával mindig magyarul, édesapjával többnyire szlovákul beszél, ezt azonban befolyásolhatja a beszélgetés témája. Fia iskolai témáról van szó, hajlamos magyand beszélni. Az alapnyelvhez képest akkor vált kódot, ha érzelmileg a történet valamelyik részéhez erősebben kötődik. Ilyenkor az a nyelv jelenik meg, amelyen az eseményeket átélte, vagy a történetet olvasta, látta. Ha idéz, vagy neveket használ, az eredeti nyelven teszi azt. (1. Harding - Riley 1986: 59) Alkalmilag előfordul nála mondaton belüli kódváltás és alkalmi kölcsönzés is. Például: Ešte musím bepakolovať ‘Még be kell pakolnom’ (lánygyermek 7,7 év). Akislány tudatosan törekszik arra, hogy a két nyelvet külön tartsa. Lánygyermek: Mama, mi az a morzeovka? Morzeov? Anya: Morze. Lánygyermek: Hát ez morze, [és kopogott]. A megfigyelt gyermekek esetében a kétnyelvű nyelvelsajátítás során - az egyéni sajátosságokat is figyelembe véve - ugyanazt a három szakaszt lehetett elkülöníteni, mint amiről az általam ismert összefoglaló munkák is beszámolnak. A szakirodalomban a nyelvelsajátítás kezdeti szakaszáról két nézet uralkodik. Az egyik szerint a kezdeti szakaszban egyetlen nyelvi rendszer épül ki a két nyelv szavaiból (1. még Grosjean 1982). A másik felfogás szerint már a kezdeti szakaszban jól elkülönül egymástól a két nyelv. Az általam elemzett adatok az első feltevést támasztják alá. Az első szakaszban főleg egy-két szavas megnyilvánulások fordultak elő, tulajdonképpen egy lexikon alakult ki a két nyelv szavaiból. A címzettől független volt, hogy a gyermek melyik nyelv szavait használta, tudatos kódválasztásról és kódváltásról nem beszélhetünk. A második szakaszban a két nyelv kezdett különválni, lexikailag és szerkezetileg egyaránt. Megjelent a két- és többtagú mondatok használata mindkét nyelvben. A kódválasztás személyfüggővé vált, gyakori volt a kódváltás, különösen a kisfiú esetében, aki a magyar nyelvet beszélte. A második szakaszból harmadikba való átmenet időtartama eltérő volt a két gyermeknél, függött a nyelvnek való kitettség mértékétől és a környezet változásától, valamint az
