Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
398 Vančoné Kremmer Ildikó egyéni adottságoktól. A harmadik szakaszban már elkülönült a két nyelv használata. Eldőlt a nyelvi dominancia kérdése, ami azonban nem volt merev, statikus állapot. A tágabb környezet, a nyelvnek való kitettség változásával a nyelvi dominancia is változhat, mint ahogy erre jó példa a lánygyermek balansz kétnyelvűségének magyar dominánssá válása. 4. A PASSZÍV KÉTNYELVŰSÉG KIALAKULÁSA A továbbiakban a természetes kétnyelvűség egy kevésbé vizsgált területének, a passzív kétnyelvűség kialakulásának lehetséges módját mutatom be egy magyar-szlovák kétnyelvű kislány, Anna szlovák nyelvelsajátítása kapcsán. Passzív kétnyelvűség alatt azt értem, hogy a két nyelv közül a produkcióban csak az egyik nyelv használatos, a másik nyelv csak az értés szintjén van jelen. A család nyelvhasználati szokásairól, és Anna nyelvelsajátításáról rendszeres résztvevő megfigyelés során készítettem feljegyzéseket. Jelen tanulmány a kislány nyelvfejlődését három éves koráig kiséri nyomon. A kislány harmadik gyermeke a családnak, az apa szlovák, az édesanya magyar anyanyelvű. Gyermekeiket közös megegyezés alapján kétnyelvűén nevelik. A család az első két gyermek nevelésénél az egy személy — egy nyelv kétnyelvűsítési elvet igyekezett megvalósítani, melynek lényege, hogy a gyermekhez mindkét szülő következetesen csak anyanyelvén szól. A harmadik gyermek születésekor azonban a nyelvi helyzet a családban módosult. Eldőlt, hogy a család domináns nyelve a magyar. Az apa szlovák nyelvében nem csak a magyar nyelvű kódváltások mennyisége növekedett meg, de a társalgás alapkódjául is sokszor a magyart választja. A két idősebb gyermeknél alkalmazott kétnyelvűsítési modell a legkisebb gyermeknél már tulajdonképpen csak féloldalas, az anya az, aki következetesen csak egy nyelvet használ az Annával való kommunikációban. Az édesapa, ha a gyermekeivel beszél, a két nyelvet keverve használja. A harmadik gyermek megszületése után vált számára teljessé az a „nyelvi munkamegosztás”, hogy a gyermekekkel való kommunikáció nyelve a magyar, a komolyabb megbeszélnivalóké pedig a szlovák. Ennek következtében a gyermekekkel való társalgás enyhe magyar dominanciája ellenére természetesen a szlovák nyelv is a mindennapi nyelvhasználat része. Az idősebb testvérek és a magyar nagymama csak magyarul, a szlovák nagymama és a szlovák nagynénik - akikkel a gyermek szintén gyakran érintkezik - csak szlovákul beszélnek Annához. A családi nyelvhasználatra jellemző, hogy a két idősebb testvér az édesapjukkal való kommunikációban a szlovák nyelvet is gyakran választja. Ennek alapján elmondható, hogy Anna a nyelvhasználat szempontjából jelenleg egy kevert nyelvi közegben él, amibe természetes módon tartozik a több személlyel folytatott szlovák nyelvű kommunikáció, szlovák nyelvű mesemondás és a szlovák televíziós műsorok nézése. A kérdés az, hogy ez a kevert nyelvű nyelvhasználat hogyan hatott és hat Anna kétnyelvű nyelvelsajátítására. Anna egyéves korában szólalt meg először, első szavai jellegzetes gyermeknyelvi szavak voltak, mint a mama, tata ‘apa’, tam ‘ott’, fa, dabda ‘labda’, baba, kakas, amma ‘alma’, vava ‘vauvau — kutya’ stb. Ekkor még Anna előnyben részesítette az alsó nyelvállású ajakkerekítéses hangokat tartalmazó szavakat, a középső és felső nyelvállású hangokat tartalmazó szavak két hónappal később jelentek meg beszédében (1,3 év: deje ‘gyere’, lepete ‘lepke’). Magyar nyelvelsajátítása hasonló utat járt be, mint amilyet a szakirodalomban leírt magyar nyelvelsajátításról szóló ismertetések bemutatnak. A fő eltérés Anna beszédfejlődésében idősebb testvéreihez képest azonban a szlovák szavak aktív használatának hiánya egészen 2,3 éves koráig. Az egyetlen kivételt az előbb említett tam ’ott’ szó képezte. Korai elsajátításának és gyakori használatának egyik oka lehetett, hogy illeszkedett az alsó nyelvállású labiális hangokat tartalmazó szavak közé.
