Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
396 Vančoné Kremmer Ildikó szó magyar, az oci szó szlovák szövegkörnyezetben jelent meg beszédében. Öccse ezt a használatot tőle sajátította el, s ugyanígy alkalmazta. A kislány a játékokat is „kétnyelvűnek” tekintette. Ha egyedül játszott, a játék nyelvéül sokszor választotta a szlovák nyelvet, de egynyelvű játszótárssal mindig a játszótárs nyelvének megfelelő kódot választott. A kislánynál az a jelenség, hogy a játék nyelvéül időnként a szlovák nyelvet választotta, kb. 6 éves koráig volt jelen, s ennek megszűnése egybeesik a magyar nyelvű szervezett oktatás megkezdésével, s a magyar nyelv dominánssá válásának idejével. A fiúgyermeknél a két nyelv szétválásának szakasza elhúzódóbb, mint nővérénél. A személyhez kötött kódválasztás nyomai ugyan elég korán megjelennek, de szlovák nyelvhasználatában magyar dominanciája miatt sok a kódváltás, sőt sokszor választja a magyart a társalgás alapkódjául. Példák személyek szerinti kódválasztásra: Fiúgyermek (2,6 éves): Ahoj tata, ocko! Ahoj oci! Ocko kde si? ‘ Szia apu, szia apuci! Apu, hol vagy?1 Ugyanebből az időből az apához fordulva: Prosím čajíček. Majd az édesanyához fordulva: Teát kérek. Itt a szlovák mondatban valószínűleg magyar hatásra és a nyelvi szerkezet hiányos elsajátítása miatt hiányzik a visszaható névmás. Sokszor előfordul nála mondatok közötti, mondaton belüli, sőt morfémán belüli kódváltás is. Fiúgyermek (3,9 éves): Oci, toto auto mi urobíš, lebo mi spadlo. ’Apu, ezt megcsinálod, mert leesett. ’ Mama, ezt meg kell csinálni, tata megcsinálja nekem. Majd megint apjához fordul: Urobíš? ‘megcsinálod?’ Összetörött. Ez a megnyilatkozás mondatok közötti kódváltást tartalmaz. Kódváltás mondaton belül. Fiúgyermek (3,10 éves): To néni moja zubná keflca, tu je egérke. ‘Ez nem az én fogkefém, itt egérke van.’ Példa morfémán belüli kódváltásra. Fiúgyermek (3,10 éves): Megpecsezzük a kenyeret9. ‘Megsütjük a kenyeret.’ A peč- a ’süt’ ige szlovák megfelelőjének egyik tőváltozata (vő. szí. piecť, de peč-ie, peč-ú, peč\). A morfémán belüli kódváltás lehetőségéről, létéről vita van a kódváltással foglalkozó nyelvészek között. Poplack szerint (1980) kötött morfémák között nincs kódváltás, ma azonban többen vitatkoznak ezzel a kijelentéssel (1. van Gass 2002; Mantero - Herpe 2007; Redouane i.n.), illetve elvetik ezt állítást. Saját adataim a morfémán belüli kódváltás lehetőségét támasztják alá. A már említett szalonnut, do pohárba, megpecsezzük szavak esetében a kódváltás a szó belsejében történt, két esetben mind a magyar, mind a szlovák esetragok megjelennek a szón. A megpecsezzük esetében szlovák relatív tő kapott magyar prefixumot és szuffixumot. A kisfiúnál megfigyelhető volt egyfajta kódválasztási stratégia. Ha valamit el szeretne érni apjánál, általában a szlovák nyelvet választja. Fiúgyermek: Oci, poďme sa hrať! ‘Apu, menjünk játszani! ’ Mesélj mesét! Apa: Nie, už ideme spať. ‘Nem, már megyünk aludni!’ Fiúgyermek: Ale prečo? Rozprávku chcem, ešte néni sötét. Oci! ‘De miért? Mesét akarok, még nincs sötét. Apu!’ Ebben az esetben a gyermek szemmel láthatóan igyekezett magát csak szlovákul kifejezni. A sötét szó csak magyarul jutott eszébe, ezért a mondaton belül kódot váltott. Más esetekben azonban gyakran előfordult, hogy apjához is magyarul szólt. Ha édesapja visszakérdezett, elismételte a fogalmat szlovákul is, de ez sem történt meg minden esetben. (A párbeszéd lejegyzésekor a gyermek 3,10 éves.) Apa: Čo chceš robiť? ‘Mit akarsz csinálni?’ Fiúgyermek: Játszani ezzel. Apa: A kde máš miesto? ‘Hova ülsz?’[leülnek] Fiúgyermek: Tu. ‘Ide.’ 9. A szekvencia vacsora közben hangzott el, ahol az édesapa kódválasztása szlovák, az édesanyáé magyar volt.
