Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
LANSTYÁK [STVÁN-S1M0N SZABOLCS A MAGYAR ES A SZLOVÁK NYELV VÁLASZTÁSA HÁROM SZLOVÁKIAI MAGYAR TELEPÜLÉSEN 1. BEVEZETÉS 1.1. A tanulmány témája Az alábbiakban a nyelvválasztás néhány kérdését vizsgáljuk - vagy szerényebben inkább azt kellene mondanunk: vetjük föl - három eltérő jellegű szlovákiai magyar beszélőközösségben: Dunaszerdahelyen, Pereden és Losoncon. Elvi kiindulópontunk az, hogy a nyelvválasztás nem ötletszerű, hanem rendszerszerű, megvannak a maga föltárható törvényszerűségei, szabályai (vő. Fishman 1972: 244). Ezek megismerése már csak azért is fontos, mert a nyelvválasztás alapvetően társadalmilag és kulturálisan motivált (még ha vannak lélektani összetevői is), s ezért társadalmi és kulturális jelentést hordoz (Gibbons 1992: 22; a kódváltás társadalmi meghatározottságára 1. még Gál 1991). Egyegy kétnyelvű közösség nyelvi jellemzésének fontos része a beszélők egyes csoportjaira jellemző nyelvválasztási stratégiák tisztázása. Ezek alkotják a beszélők kétnyelvű kommunikatív kompetenciájának egyik leglényegesebb összetevőjét. Vizsgálatunkban elsősorban arra figyeltünk, hogy a nyelvhasználat különféle színterein vannak-e eltérések a három említett település adatközlőinek nyelvválasztási szokásai közt, s ha igen, milyenek. Mivel Dunaszerdahely erősen magyar többségű város, Pered erősen magyar többségű falu, Losonc pedig erősen szlovák többségű város1, e különbségek egyik fontos okát a többségi : kisebbségi jellegben, egy másikat pedig a város : falu jellegben láthatjuk.1 2 3 1.2. Az RSS-kutatásról Tanulmányunk a Sociolinguistics of Hungarian outside Hungary című nemzetközi nyelvkörnyezettani, történeti szociolingvisztikai és kétnyelvüségi kutatás empirikus adataira épül. Szlovákiában az említett három település szolgált kutatópontként: Dunaszerdahely, Pered és Losonc. A kutatás Kontra Miklós vezetésével folyt 1995-ben és 1996-ban a Kárpát-medence hét országában, beleértve Magyarországot (csak Horvátország maradt ki), s két nagy témakörre irányult. Az egyik annak megállapítása volt, hogy a nyelvhasználat egyes jellemző színterein' a kiválasztott települések magyar anyanyelvű lakossága mely nyelveket használja. A másik témakör nyelvi jellegű volt: néhány, 1. Az 1991. évi népszámlálás adati szerint a csallóközi Dunaszerdahely 23 236 lakosából 19 347 volt magyar nemzetiségű, a lakosság 83,3%-a; a mátyusföldi Pered 3816 lakosából 3254 volt magyar nemzetiségű, a lakosság 85,3%a; a nógrádi Losonc 28 861 lakosából 4830 magyar nemzetiségű, az összlakosság 16,7%-a. (Gyurgyík 1994: 149, 151, 157.) A 2001. évi népszámlálás adatai még nem ismeretesek. 2. A „többségi” : „kisebbségi” ebben az írásban csupán számszerű, de hatalom nélküli többségre, ill. kisebbségre utal, a kettő különbségére vö. Skutnabb-Kangas 1997:18. 3. Nyelvhasználati színtéren a beszélők nyelvhasználatát befolyásoló külső (=a beszélőn kívüli) és belső, ill. nyelvi és nyelven kívüli tényezők által meghatározott társadalmi közeget értjük. Ilyen pl. a családi és baráti kör; a munkahely; az állami hivatalok stb. Vö. Bartha 1999: 91-97.
