Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
348 Lanstyák István És aztán minden hónapban van zárás (.), és záráskor vannak bizonyos kimutatás-ok. Ezt se tudom megmondani magyaml, mi az a výkaz <=kimutatás>. (Mojzesová 1996: 80) A 33. példában az első kódváltást - amely bázistartó kódváltás - rövid néma szünet jelzi (.), a másodikat - amely bázisváltás - hosszú habozás (ööö). A 34. példában a kódváltásra rövid habozás (ö) és közepesen hosszú néma szünet (..) utal, valamint az indoklás („nem tudom”). A 35. példában az indoklás, illetve magyarázkodás nem megelőzi, hanem követi a váltást („ezt se tudom megmondani magyarul...”), de a váltás előtt álló „bizonyos” melléknévnek is lehet némi váltásjelző szerepe. Végül nézzünk néhány példát a kódváltásnak különféle prozódiai, illetve paranyelvi44 eszközök alkalmazásával, illetve ezek megváltoztatásával (is) történő - tudatos vagy önkéntelen - jelzésére! 36. És hogy nem tudja, hogy minek vannak (.), [nyomatékkai] í takými (.) s platmi (..) načo sú, keď vás neinformujú o ničom (...), úgyhogy megkapták [...] És hogy nem tudja, hogy minek vannak (.), [nyomatékkai] olyan (.) fizetésekkel (..) mire valók ha nem tájékoztatnak semmiről (...), úgyhogy megkapták [...] (Gramma) 37. És mondom néki, hogy (.) [hangszínváltozás] vy nás tam zoberiete, alebo jakol És mondom néki, hogy (.) [hangszínváltozás] maga elvisz minket oda, vagy hogyan? (Németh 2002: 153) 38. És ez még látott, és vëszëm a jegyet, mondom, [felemeli a hangját] do Tešedíkova si prosim, [nevet] és valaki tapogat hátúrú, én úgy megijedtem, níz rám a Maros, azt mondja, né végyé jegyet, de má kírtem, azt mondja, [kiabál] čo chcete, tak čo chcete? És ez még látott, és vëszëm a jegyet, mondom, [felemeli a hangját] Peredre kérek, [nevet] és valaki tapogat hátúrú, én úgy megijedtem, níz rám a Maros, azt mondja, né végyé jegyet, de má kírtem, azt mondja, [kiabál] mit akar, akkor mit akar? (Gramma) A 36. példában a beszélő nagyobb hangerővel utal a váltásra, a 37. példában hangszínváltozással jelzi, hogy egy korábban elhangzott párbeszédből idézi saját magát. A 38. példában élethűen idézi a beszélő, hogyan kért jegyet a jegypénztárnál, majd pedig később „előadja” a pénztáros kiabálását. Ezek az eljárások nem kizárólag a kódváltást jelzik, hanem talán inkább az idézést, s nyilván egynyelvű diskurzusokban is hasonló módon valósulnak meg. Természetesen lehetséges, hogy példáinkban a kódváltásra különféle nemverbális eszközök is utaltak (sajátos arckifejezés, kézmozdulat, netán testtartás megváltozása stb.), ezeket azonban az átirat nem rögzítette. 5. ÖSSZEGZÉS Munkámban a magyar—szlovák (s kisebb részben szlovák-magyar) kódváltás néhány típusáról beszéltem, elsősorban nyelvtani szempontból; példáimat a magyar nyelv szlovákiai változatait vizsgáló tanulmányokból, egyetemi szakdolgozatokból és szemináriumi munkákból vettem. A kódváltás két alaptípusát, a bázistar44. A p arany elv műszót a beszélt nyelvi diskurzust kísérő különféle nemverbális hangjelzések megnevezéseként használják, melyek sajátosan árnyalhatják vagy akár felül is írhatják a verbálisán kifejezett tartalmat. Ide tartoznak az olyan hangtulajdonságok, mint a hangszín, hangnem, hanghordozás (tágabb értelemben a többi szupraszegmentális jelenség is, a hangmagasság, hangerő, hanglejtés, beszédtempó), a nem nyelvi jellegű hangkibocsátások (pl. nevetés, sírás, sóhajtás), sőt a nyelvi elemként viselkedő hangkibocsátások is (pl. mhm, mm, hmm, pff, ccc). Vannak kutatók, akik a testbeszédet (mimika, gesztikuláció, testtartás, távolságtartás, tekintet stb.) is a paranyelvi jelenségek közé sorolják.
