Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 349 tó kódváltást és a bázisvált(ogat)ást a kétnyelvű kommunikáció két eltérő válfajaként mutattam be, utalva a kétnyelvű kommunikáció másik két fontos típusára is, a kódtartó kétnyelvű kommunikációra és a nyelvközi kommunikációra, tisztázva a köztük lévő különbségeket és hasonlóságokat. A kódváltás harmadik alaptípusával, a megnyilatkozáson kívüli kódváltással szintén foglalkoztam dolgozatomban. A bázistartó kódváltás éppúgy, mint a bázisváltás és a bázisváltogatás különféle módon valósul meg a beszélők kétnyelvűségének jellege, az érintett nyelvekkel kapcsolatos attitűdjeik és a beszédhelyzet különféle tényezői függvényében. Az összes eddig feltárt változat bemutatása szétfeszítette volna ennek a közleménynek a kereteit, s mellesleg igencsak próbára tette volna a reménybeli olvasók figyelmét és tűrőképességét. Ezért a bázistartó kódváltásnak és a bázisváltásnak csak azokat a típusait mutattam be részletesebben, amelyek elsősorban a magyardomináns kétnyelvű beszélőkre és részben a többé-kevésbé kiegyenlített kétnyelvűekre jellemzőek, ezen belül is inkább az erős magyar identitású beszélőkre. Azt, hogy a megnyilatkozáson kívüli kódváltásnak vannak-e eltérő megvalósulási formái a beszélők nyelvi dominanciájától függően, egyelőre nem tudjuk. A példaként közölt 38 élőnyelvi szövegrészlet legtöbbje nyelvi szempontból valószínűleg semmiben sem különbözik az egynyelvű beszélők hasonló beszédhelyzetben rögzített beszélt nyelvi diskurzusaitól, eltekintve a szórványosan jelentkező interferenciától és persze attól, hogy a szekvenciák egy része egy másik nyelven hangzott el. (A kölcsönszavak használata természetesen nem különbség, hiszen az egynyelvű közösségekben is használnak kölcsönszavakat.) Amint az elemzésből is kiderült, a kódváltás korántsem valamiféle „zagyva” nyelv, ahogyan azt az ortodox nyelvművelők igyekeznek beállítani, hanem szigorú nyelvtani és pragmatikai törvényszerűségeknek engedelmeskedő, számos esetben magas szintű nyelvi képességeket feltételező kétnyelvű beszédmód. A kódváltás és a nyelvvesztés összefüggéseinek kérdéseire nem feladatom most kitérni, annyit azonban megjegyezhetek, hogy a kódváltás ugyan jellemző kísérőjelensége lehet a nyelvvesztésnek, de semmiképpen sem annak előidézője. A nyelvvesztés okai mindig a nyelven kívüli világban keresendők, a nyelvet felejtő egyén életútjának sajátosságaiban, neveltetésében, az őt befolyásoló nyelvi és más ideológiákban, azoknak a településeknek a nyelvi és etnikai viszonyaiban, ahol élt stb. Hasonlóképpen a nyelvcserét is mindig nyelven kívüli tényezők idézik elő, a nyelvi tényezők szerepe - ha kimutatható egyáltalán - ezekhez képest elhanyagolható. HIVATKOZÁSOK Algeyerová, Zuzana 2005. A spontán beszélt nyelvben előforduló megakadásjelenségek és összefüggéseik. Pozsony: Comenius Egyetem BTK. (Szemináriumi dolgozat.) Ambrúžová Kinga 2005. Egy baráti beszélgetés hangtani jellemzői. Pozsony: Comenius Egyetem BTK. (Szemináriumi dolgozat.) Auer, Peter 1988. A conversation analytic approach to code-switching and transfer. Monica Heller szerk., Codeswitching. Anthropological and Sociolinguistic Perspectives. Berlin: Mouton de Gruyter. 187-213. Baranovicsová, Monika 1994. Kétnyelvűség és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai vizsgálatok egy kétnyelvű családban. Bratislava: FF UK. (Szakdolgozat.) Bartha Csilla 1993. Egy amerikai magyar közösség nyelvhasználatának szociolingvisztikai megközelítései. Budapest: ELTE. (Kandidátusi értekezés.) Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Béhrová, Alžbeta 1994. Kétnyelvűség a sütőiparban. (Szociolingvisztikai vizsgálatok Ipolyságon.) Bratislava: FF UK. (Szakdolgozat.)
