Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
338 Lanstyák István kiderül - egyáltalán nem törvényszerű.) Az adatközlő, akitől az idézett megnyilatkozás származik, magyar alap- és középiskolába járt, de mintegy két éve szlovák környezetben él. Alighanem általában is jellemző, hogy az ilyen önkéntelen átváltás az olyan embereknél következik be leginkább, akik a diskurzus másodlagos nyelvét sokat használják, még akkor is, ha nem föltétlenül dominánsak annak minden regiszterében. Ez után a kis kitérő után vissza kell még röviden utalni a 7. példára, amelyben a „nechcete” igét bázisváltásként elemeztük. A ragozott igét, ha önmagában áll, nem látszik célszerűnek vendégnyelvi betétnek tekinteni, hiszen az ilyen ige - föltéve, hogy 2. vagy 3. személyű személyragot tartalmaz - teljes értékű, alanyt és állítmányt tartalmazó mondatnak minősül. (Az ilyen alanyt az iskolai nyelvtanok „rejtett alanyként” tartják számon.) Kivételt esetleg az az eset képezhet, amikor az egyedül álló ige összetett mondat főmondataként áll, a mellékmondat pedig a másik nyelven fejti ki az illető mondatrész tartalmát. Ilyen a 9. példa: 9. Izé, exekútorský úrad-rú vannak ezëk a (...) akik (..) EGZEKÚTQR-ok. akik izé vybávajú, hogy mennek a házho, és akkor mindënt leírnak, mëg ilyenëk. Izé, végrehajtói irodá-rú vannak ezëk a (...) akik (..) EGZEKÚTQR-ok. akik izé intézik, hogy ménnek a házho, és akkor mindënt leírnak, mëg ilyenëk. (Gramma) A „vybávajú” ige31 amely egy tárgyi alárendelő mellékmondatnak („hogy mennek a házho”) a főmondata, egyszavas bázistartó kódváltásként is elemezhető, annál is inkább, mert az előzménytagmondat is magyar nyelvű (bár egy szlovák vendégnyelvi betétet is tartalmaz, az „exekútorský úrad”, azaz ’végrehajtói iroda’ kifejezést, valamint egy szlovák eredetű kölcsönszót, a ‘önálló bírósági végrehajtó’ jelentésű „egze- KÚTOR”-t). Mivel az igeragok is vendégnyelviek, nemcsak az igető, a „vybávajú” szó használatát V típusú kódváltásnak tekinthetjük. Ha a kódváltott ige nem az egyedüli szó a mondatban, hanem egy vagy több más nyelvű bővítménye van, még inkább indokolt vendégnyelvi betétként elemezni, a kódváltást magát pedig V típusú bázistartó kódváltásnak minősíteni: 10. [...] mondom, te izé, vagyunk hárman a terëmbe mëg te is, máj pont šuškať budem [...] [...] mondom, te izé, vagyunk hárman a terembe mëg te is, máj pont súgni fogok [...] (Némethová 2001: 20) A 10. példamondat utolsó tagmondata a jövő idejű összetett szlovák igealakon („auakae budem”) kívül két magyar nyelvű határozót („máj”, azaz ’majd’ és „pont”) is tartalmaz, ezért célszerűnek látszik ezt a mondatot magyar bázisnyelvűnek tartanunk, vagyis úgy tekintenünk, hogy az idézett megnyilatkozásban nincs bázisváltás.32 Ha ugyanis az ige szlováknyelvüsége miatt az utolsó tagmondat bázisnyelvét szlováknak tekintjük, az a furcsa helyzet áll elő, hogy a „bázisváltás” után a megnyilatkozás nyelve ténylegesen nem változik meg, hiszen az előző, magyar bázisnyelvü mondat után közvetlenül a „máj pont” magyar „vendégnyelvi betét” következik. Az ilyen elemzési mód — amint látjuk — meglehetősen erőltetett. Azokban az esetekben, amikor a szlovák (eredetű) ige a honosító „-1” képző (ritkábban a 31. A „vybávajú” valószínűleg nyelvbotlás vagy a forrásmunka szerzője által elkövetett elírás a „vybavujú” helyett. 32. Az idézett megnyilatkozás előzményeként a beszélő az őt vizsgáztató tanárát szlovákul idézi: „nieže tam budete šuškať” (=nemhogy ott súgni fognak), a példamondatban szereplő šuškať budem erre utal vissza. (A kontextusra 1. a Gramma-adatbázist!)
