Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
336 Lanstyák István vi betét által képviselt típussal, a Z típusú bázistartó kódváltással, a „jednoduché účtovníctvo "segítségével illusztrált H típusú bázistartó kódváltással, illetve a 2. szemelvényben található „v krojoch” és „kolotoče” formákkal képviselt V típusú bázistartó kódváltással ebben az írásban külön nem foglalkozom, csupán utalok rájuk olyankor, amikor ezek valamelyik szemelvényben mintegy véletlenszerűen előfordulnak. (A Z, a H és a V típusú bázistartó kódváltásra részletesebben 1. Lanstyák 2005a, 2005b, 2006a.) Amint az 1. sz. szemelvényben láttuk, a B típusú bázistartó kódváltásban a vendégnyelvi betétnek a bázisnyelvbe való beilleszkedéséért a bázisnyelv „felel”, azaz ha szükséges, a vendégnyelvi betét bázisnyelvi morfémákat vesz fel. A vendégnyelv hatóköre nyelvtani szempontból csak a betéten belüli alak- és mondattani viszonyokra terjed ki. Míg tehát a bázisnyelv tagmondatok és annál nagyobb egységek szintjén határozza meg az érintett diskurzuson belül a nyelvtani viszonyokat, addig a vendégnyelv legföljebb szószerkezetek szintjén képes ugyanerre: 5. Magátó is az úrad práce-ra kérték a papírt? Magátó is a munkahivatal-ra kérték a papírt? (Debnár 1994: 98) 6. [...] amikor fizetés előtti nap van, amikor elővëszëm a pracovný lístok, lístok-ot, amit a munkások, munkás ad lë [...] [...] amikor fizetés előtti nap van, amikor elovëszëm a munkalap, lap-ot, amit a munkások, munkás ad lë [...] (Béhrová 1994: 60) Az 5. és a 6. példában a magyar bázisnyelv mondatszinten határozza meg a nyelvtani viszonyokat. Az 5. példamondatban található „úrad práce” vendégnyelvi betét magyar ,,-ra/re” sublativusi határozóragot kap, hogy határozóként szószerkezetet alkothasson a „kérték” állítmánnyal. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a rag magyar nyelvi elem ugyan, funkcióját tekintve azonban itt a szlovákban megkövetelt „na” ‘-ra/-re’ sublativusi elöljárónak felel meg, nem pedig a magyar megfelelőjéhez illő illativusi ,,-ba/-be” ragot kapja (vö. szlovák „na úrad práce”, szó szerint „munka hivatalára”, illetve egyetemes magyar „munkaügyi központba” és szlovákiai magyar „munkaügyi hivatalba” vagy „munkahivatalba”).27 A 6. példa esetében a „pracovný lístok” vendégnyelvi betét először a szükséges bázisnyelvi toldalék nélkül jelenik meg, H típusú kódváltást eredményezve, az adatközlő azonban - úgy látszik - ezzel a megoldással nem volt megelégedve, s második „nekifutásra”, javításos újramondásképpen (1. 2.10.) a szerkezet alaptagját ellátta a szükséges ,,-t” bázisnyelvi tárgyraggal. Sem a raghasználatban érvényesülő interferencia, sem a ragkitétellel kapcsolatos bizonytalanság nem teszik kétségessé, hogy a bázisnyelvi állítmány és a vendégnyelvi betét mindkét esetben nyelvtani viszonyban van egymással, s mindkét mondat jól formált, szerves egységet alkot. A toldalékkal kapcsolatos bizonytalanság nyilvánvalóan a kódváltás következménye, maga a jelenség - a szükséges toldalék elhagyása - az egynyelvű beszélt nyelvben sem ismeretlen (1. az „ismétlés”, „újraindítás” és az „újrakezdés toldalékjavítással” jelenségét, Gósy 2002, 2003). Ami az 5. és az 6. szemelvényben található szlovák vendégnyelvi betéteket illeti, ezek belső szerkezete megfelel a szlovák nyelv grammatikai szabályainak. Az első esetben a két tag birtokos jelzős szerkezetet alkot („úrad práce”, azaz ’munkahivatal’, szó szerint „munka hivatala”), a másodikban minőségjelzőset („pracovný lístok”, azaz ’munkalap’, szó szerint „munkai lapocska”). A birtokos jelzős szerkezetben nincs kongruencia (nincs is rá szükség - szlovákul a szerkezet neve „ne-27. A jelenségre 1. Kovács 2001: 192-193.
