Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
334 Lanstyák István (testes) vendégnyelvi morfémák segítségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe, elsősorban a szlovákdomináns kétnyelvüek nyelvhasználatára jellemző. Alkalmazása sok esetben alacsonyabb szintű magyar nyelvtudásra utal, de természetesen más okai is lehetnek annak, hogy egy beszélő az ilyen típusú kódváltáshoz folyamodik (1. Lanstyák 2006a). Míg az 1. és a 2. példamondatban - amint láttuk - a kódváltás nem eredményezte a bázisnyelv megváltozását, a 3. példamondat első fele egyértelműen magyar, másik fele egyértelműen szlovák (bázis)nyelvű. 3. Akkor Koronci Gyuszi së vót, nemohol to zohrať. Akkor Koronci Gyuszi së vót, nem vállalhatta. (Debnár 1994: 99) A két tagmondat egyetlen szemantikai és grammatikai egységet alkot, egy (kötőszó nélküli) következtető utótagú mellérendelő összetett mondatot.24 A tagmondatok szoros kapcsolatára utal, hogy a második tagmondat alanya, mivel azonos az első tagmondatéval, éppúgy törlődik, mintha az első tagmondat is szlovák nyelvű volna. Mivel az egyik tagmondatban az egyik, a másik tagmondatban a másik nyelv grammatikai törvényszerűségei érvényesülnek, itt nem bázistartó kódváltásról van szó, hanem a kódváltás másik fő válfajáról, bázis váltásról. Az 1. példamondatot a 2. példamondattal az rokonit) a, hogy mindkettőben tagmondatnál kisebb egységeket érintenek a váltások, szavakat és szószerkezeteket; ezek épülnek be vendégnyelvi betétekként a bázisnyelvi mondatba. A különbség a kettő között - amint láttuk - az, hogy az 1. példamondat által képviselt esetben a diskurzus másodlagos nyelvéből származó vendégnyelvi betétek alá vannak rendelve a diskurzus első nyelvében, a bázisnyelvként szolgáló magyar nyelvben érvényesülő nyelvtani törvényszerűségeknek, azaz bázisnyelvi nyelvtani eszközök segítségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe (B, illetve Z típusú kódváltás), amikor pedig nem találjuk a várt bázisnyelvi toldalékot, akkor meg éppenséggel e toldalék hiánya utal a bázisnyelv meghatározó szerepére (H típusú kódváltás). Ezzel szemben a 2. példamondattal képviselt esetben a vendégnyelvi betétek megőrzik önállóságukat, és vendégnyelvi nyelvtani eszközök segítségével válnak a megnyilatkozás egészének szerves részévé (V típusú kódváltás). Ez utóbbi kapcsolódási mód lazábbnak érződik. A 2. és a 3. példamondatot az rokonit)a egymással, hogy a diskurzus másodlagos nyelvéből származó szekvenciák nincsenek alárendelve a diskurzus elsődleges nyelvéből származó szekvenciáknak. A különbség a kettő között - amint láttuk - az, hogy a 2. példamondatban a diskurzus másodlagos nyelvének „illetékességi köre” csak egy-egy szóra, illetve szószerkezetre terjed ki, a 3. példamondatban viszont egy egész tagmondatra. A következő párbeszédrészletben a kódváltásnak mind a három alapvető válfajára találunk példákat: 4. A: “De [nevetve] valami egy hétre rá aztán kiderült, hogy +//. Ad’a sa musela priznať na! Každého vypočúvali, aj mňa, meg minden. Minden +... B: °Ty vole\ A: Hajzli no! És izé (.) Nič z toho nemala Ad’a, elment Srí Lankára, és +//. de (.) na my trpíme, mer mindennap írunk, izé, písomká-t mindenből, “tudod +... Nem baj. 24. A kapcsolóelem hiánya nem szükségszerű, s nem függ össze törvényszerűen a kódváltással, bár a váltás kötőszó nélkül talán némileg természetesebb, tekintve, hogy lazábban kapcsolódó egységeket „bont meg”. A mondat mindazonáltal így is elhangozhatott volna: "Akkor Koronci Gyuszi së vót, takže to nemohol zobrať." („... úgyhogy nem vállalhatta”) (Valószínűleg arról van szó, hogy a Koronci Gyuszinak nevezett személy nem volt munkában, és ezért nem vállalhatott valaki helyett szolgálatot.)
