Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 331 ismétléses újrakezdés egyik válfaja az ismétléses újraindítás, melynek során a beszélő a szó első (néhány) hangját kétszer vagy olykor többször is megismétli (pl. „m;m;mér magyarú beszégetteek”; „fő;főleg azt olvasom”; „tény; ténylegesen”, „egye;egyedül volt”, „progra; programokat”; „ko;kor;korábban köllött volna”; „gya;gyak;gyakran van úgy”; ,j;j;jul;júliuss közepén”). Az ismétléses újrakezdés másik válfaja az ismétléses újramondás (vagy szóismétlés), melynek esetében a beszélő egy vagy több egész szót kétszer vagy többször mond ki egymás után (pl. „nem érezni asz <=azt> hogy hogy magyar lennék”; „sok-sok lány meg meg meg egy-két fiú”; „no várjá várjál”; „nnnem nagyon nem nagyon olvasgatok”; „ha csak ha csak ha csak ilyen kirándulást szervezünk”; „mind a kettőnek megvan a maga helye maga helye a nyelvbe”). Az újrakezdés másik válfaja ajavításos újrakezdés (a pszicholingvisztikában téves kezdésnek nevezik), melynek esetében az új szekvencia nem azonos a régivel, célja a régi „felülírása”, kijavítása. A javításos újrakezdés egyik válfaja ajavításos újraindítás; ajavításos újraindítás abból áll, hogy a beszélő a szó belseji önközbevágás után kijavítja az előtte elkövetett tévesztést. Erre példa a szórészjavítás (pl. „puspak+//. puskaporszag volt a levegőbe”; „°virág+//. világviszonylatban is”; „szlovák állam+//. nyelvvizsga”) és a toldalékjavítás (pl. „nem tanítatt+//. nem tanítottak benneteket”; „itt Szlovákián szabadságoz+//. szabadságúz+//. szabadságútam”). A javításos újrakezdés másik válfaja ajavításos újramondás (szóváltoztatás); ilyenkor az önközbevágás a szóhatáron történik, ezután mond a beszélő javításképpen vagy pontosításképpen új szót, szóalakot. Erre példa a szójavítás (pl. „csöves az egy külön f;fazon +//. "figura”17) és a szóalakjavítás (pl. „muszáj ott maradom a +//. muszáj ott maradnom a”), de a javítás nagyobb egységet is érinthet (pl. „szerződés +//. három - éves szerződés”; „fokozott érettségi +//. fokozott szintű érettségi”; „az nekem+//. engem “mindenbe kisegített”).18 Ezek a beszélt nyelvre egyetemlegesen jellemző jelenségek valószínűleg nagyobb mértékben jelentkeznek kétnyelvüségi helyzetben, amikor a beszélő a nemdomináns nyelvén beszél. Ezenkívül az újrakezdés történhet a beszélő másik nyelvén, vagyis az önközbevágást kódváltás követheti, amint azt látjuk a 6., 19., 20., 21. példákban. Abeszédtöltelék olyan többé-kevésbé deszemantizálódott szó, szókapcsolat, mondat, amely mindenekelőtt a kötetlen, spontán beszélt nyelvben fordul elő, s melynek egyik legfontosabb funkciója az időnyerés. A töltelék s z ó nem más, mint egyetlen szabad morfémából álló beszédtöltelék. A beszélők leginkább kötőszókat, módosítószókat, mutató névmásokat és mutató határozószókat, módosító értelmű határozószókat, illetve határozói szerepű egyéb szavakat és szószerkezeteket, továbbá mondatrészieteket használnak beszédtöltelékként időnyerés céljából, pl. „és”, „úgyhogy”, „aztán”; „hát”, „ugyebár”, „izé”; „ilyen”, „akkor”, „úgy”, „itten”; „szóval”, „aránylag”, „például”, „tulajdonképpen”; „természetesen”, „véleményem szerint”; „őszintén szólva”; „meg kell mondani”, „mit tudom én”. A beszédtöltelékeknek fatikus funkciójuk is lehet, azaz a beszélővel való kapcsolattartást szolgálhatják, pl. az olyanok, mint a „tetszik tudni”, „kérem szépen”, „ugye”, „igaz-e” stb. A beszédtöltelékek egy része a diskurzuselemzésben ún. diskurzusjelölőnek minősül. 17. Amint látjuk, ebben a példában először ismétléses újraindítást találunk, utána jön csak ajavításos újramondás. 18. L. Gósy 2002, 2003. A jelenségre sok jó élőnyelvi példa található többek között a következő szemináriumi dolgozatokban: Rabec 2003; Algeyerová 2005; Ambrúžová 2005; Erdösová 2005; Blaho 2006; Bódiová 2006; Horváthová 2006; Kacsinecz 2006; Nagyová Kristína 2006; Nagyová Monika 2006; Onódiová 2006; Oroský 2006; Rakottyayová 2006 stb.
