Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai... 313 telműen magyar nyelvű megnyilatkozásokat kapunk, ha a beépülés vendégnyelvi toldalékok alkalmazásával jár (V típusú kódváltás), inkább kétnyelvű megnyilatkozásokról beszélhetünk. A maradék két nyelvtani típus, a H és az X típusú kódváltás közös vonása, hogy az érintett diskurzusrészletek szigorúan véve agrammatikusak. A két nyelv közül a diskurzus elsődleges nyelve, a magyar, mennyiségileg domináns, ami abból a föntebb említett tényből következik, hogy célom épp ilyen diskurzusoknak a vizsgálata volt. A két típus abban tér el, hogy a H típusú kódváltás, melyre a vendégnyelvi betéteknek formális eszközök alkalmazása nélkül történő beépülése jellemző, érthető diskurzusrészleteket hoz létre, vagyis olyanokat, amelyek lehetővé teszik a sikeres kommunikációt, és mondattanilag is elemezhetők (31-33. és 35. sz. példa). Az X típusú kódváltás esetében ez már nem egészen így van (36-38. sz. példa), bár azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a kommunikáció sikeressége nem „vagy-vagy”, hanem inkább „is—is” kérdés, s a sikeresség ráadásul nem csupán a beszélők nyelvtudásától függ, hiszen nemverbális oldala is van. A kódváltás említett nyelvtani típusai sorba rendezhetők és összefüggésbe hozhatók a kétnyelvű beszélők nyelvtudása alapján kialakított kétnyelvűségi típusokkal (föltételezve, hogy a beszélőket nem befolyásolják purista nyelvi ideológiák). Ez azért van így, mert minél inkább magyardomináns egy beszélő, annál jellemzőbb rá, hogy nyelvtanilag rendezett mondatokat produkál, amikor a diskurzus elsődleges nyelve a magyar, sőt a magyar nyelvi dominancia növekvő mértékében egyre jellemzőbb rá, hogy olyan diskurzusokat hoz létre, melyekben a magyar nyelv nemcsak mennyiségileg domináns, hanem szerkezetileg is. Föltételezhető tehát, hogy minél inkább magyardomináns a beszélő, annál inkább integrálódnak a vendégnyelvi betétek a megnyilatkozás egészébe a bázisnyelv morfémái segítségével, B típusú kódváltást eredményezve, s annál ritkábban fordul elő, hogy a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi toldalékokat kapnak, V típusú kódváltást hozva létre. Ennek a helyzetnek mintegy tükörképeként minél inkább szlovákdomináns egy beszélő, annál nagyobb arányban fordulnak elő az általa produkált diskurzusokban H és X típusú kódváltások (ezek persze az összes általa produkált kódváltásnak - kivéve talán, ha erősen nyelvvesztő beszélőről van szó - így is csak viszonylag csekély százalékát alkotják), ezenkívül pedig annál nagyobb arányban fordul elő az általa létrehozott diskurzusokban V típusú kódváltás, s ezzel együtt annál ritkábban jelenik meg a B típusú kódváltás. Ez a helyzet sematikusan a következőképpen ábrázolható: A kódváltás nyelvtani típusának és a beszélők nyelvtudásának összefüggése Beépülés módja Kódváltás típusa M(s), Ms MS, Sm S(m)S(m) 1. testetlen eszközökkel Z típusú 4-+ + + 2. bázisnyelvi morfémákkal B típusú + + (+) (+) 3. vendégnyelvi morfémákkal V típusú (+) + + + 4. formális eszközök nélkül H típusú+ 5. töredezett megnyilatkozások X típusú-4-Jelmagyarázat: M(s): erősen magyardomináns beszélők; Ms: enyhén magyardomináns beszélők; MS: kiegyensúlyozott kétnyelvüek; Sm: enyhén szlovákdomináns beszélők; S(m) erősen szlovákdomináns beszélők; S(«p nyelvvesztő beszélők; +: nagyon jellemző; (+) kevéssé jellemző; - nem jellemző (de előfordulhat)
